Bél Mátyás: Esztergom vármegyéről...

malom van benne, máig is áll a városnak abban a szögletében, ahol az a szentgyörgymezei területtel haláros. Innen kezdve a Duna mentén haladnak a város falai, amelyek egyetlen, de elég erős falazatból állanak, néhány bástyával. Kapu is nyílik errefelé. A másik kapu a déli oldalon van, Szent Tamás városa felé. Innen kezdve kettős fal és hatalmas' töltés védi a vá- , rost és a várat. Ennek a szögletében a mélyből fakadó, bőséges hőforrás van. A törökök toronnyal födték •be ezt és ma is berendezett Fürdőhely van otl. ezt azonban manapság a ferences atyák használják a posztókészítésnél. A másik hőforrás pedig, abban az erős toronyban, amelyről már szólottunk, most is az érsek malmát hajtja nem csekély haszonnal. A források vize olyan, mint amazoké, amelyek a Szent Tamás hegy tövében fakadnak, langyosak, nem forrók, inkább felfrissítik a testet, mint melegítik, — különösen nyáron, mert akkor a legjobban hűsítenek, jóllehet télen melegítenek. Helyesen mondja Oláh: „csodálatos dolog látni, hogy ugyanazokból az erekből, amelvek a Duna hideg vizét elvezetik, hőforrás tör elő."" ///. A zöld-mezei Szent György városa. Ez a városka hasonlóképen Esztergom mellett van. Nyugatról a Duna és a vár, délről a királyi város, keletről Marót határolja. Területe a folyam közelében sík, beljebb dombok emelkednek. Ezeket szöllők borítják, melyek éppen olyan bort teremnek, mint a királyi városi szöllők. Csupán az a hiba itt is, hogy alig tartható el egy évnél tovább, a gabona pedig — akárcsak a Csallóközben — sokat szenved a víztől, a lakosok igen nagy kárára. Hajdan prépostság, kanonokok és plébánia templom volt a városkában, épúgy mint 28. Szent Tamáson. Ezeket a tatárok és a kunok elpusz26