Bél Mátyás: Esztergom vármegyéről...

15. §. A mostani város a réginek a romjaira telepedett rá, de sokkal kiseWb kiterjedésben. A hosszúsága ugyanis alig ezer lépés, az egykori város többi részén szántóföldek vannak. Falak sem övezik a mostani vá4. rost. A törökök által szétdúlt városfalnak csak romjai vannak meg, a csekély mélységű városárok is csak nyomokban van. Ezek övezik a házakat keletről és délről, a város többi oldalát, a Duna-ág védelmezi. A házak szépen rendben sorakoznak. Amint azon a részen. ahol Szent Tamás városkával határos, összeszűkül, úgy ez a szoros rész előbb csak két utcára, majd lassanként, amint szélesednek, mindig több és több utcára osztódik és szétterül. A középen piacnak alkalmas tér van, amely művészi munkával készült Szent5. háromság szoborral ékes. Katolikus templom kettő van. Az egyik a plébánia-templom, amely közköltségen épült 1699-ben. 1726-ban pedig megjavították és amelyről a közjó érdekében a város gondoskodik. Ez a templom a minoriták hajdani templomának romjára épült és Szent Péter és Pál apostolok tiszteletére van szentelve. Ebben egy feliratos kőtáblát láttam régi, elmosódott barát-betűkkel. Egyébként a romokból látható, hogy a régi templom nagyobb volt. A másik templom a szeráfi renddé, nem messze az előbbitől keletre, ugyanennek a rendnek a kolostorával. Ezt a rendet, a törökök kiűzése után, előbb a Vízivárosban telepítették le és itt is maradt az 1717. évig. De miután az említett 1717. évben elkészült az a templom és kolostor, amelyet Széchenyi György engedelmével és támogatásával 1701-ben kezdtek építeni ebben a városban, a szerzeteseket két részre osztották és egyik részük a Vízivárosban maradt, a másik részüket pedig ünnepélyes menetben hozták át ebbe a kolostorba. Utótok mind a két kolostort — mint mon-