Beke Margit [et al.]: Vitéz János emlékkönyv

Tartalom - Csapodiné Gárdonyi Klára: Vitéz János könyvtára

Rövidre fogott mondanivalómnak összegzéseként tehát méltán álla­píthatjuk meg, hogy nemcsak Vitéz maga volt nagy tudós, hanem példá­jával, törekvéseivel másokra is hatni kívánt és hatott is. Még csak annyit, hogy mi lett könyvtárának sorsa? Miután 1543-ban a törökök a várat elfoglalták, egyetlen darab sem maradt meg belőle ere­deti helyén. A következő századokban itt-ott találunk megemlékezéseket Vitéz Jánosról és könyvtáráról, de ezek jobbára Bonfini történeti munká­jából merítik ismereteiket. A 18. század második felében kezdődtek meg az esztergomi vár ásatásai. Vitéz sírkövének maradványai 1763-ban kerül­tek elő, amelyen láthatóvá, ismertté vált címere is. Ezután még hosszú idő telt el, míg könyvtára maradványainak felkutatása megindulhatott. Rávonatkozó eredményeiket részleteiben csak ketten: Fraknói Vilmos és Hoffmann Edit közölték. 6 Majdnem hatvan évnek kellett eltelnie, míg jó tíz évnyi kutatásaim napvilágot láthattak. De ezután is maradt még bőven munka az utókor számára. Befejezésül álljon itt az a szép költemény, melyet Janus Pannonius Vitéz János egyéniségének jellemzésére írt 1470-ben: 7 János Henrikhez, a germán költőhöz 1470-ben. Jeleníts István fordítása. Ha arra készülsz Henrik, hogy magasztaló Verssel köszöntsd a főpapot, Ne hívd Apollót és a Múzsák szent karát Segítségül, bár úgy szokás. Skarlátvörössel írd csak tündöklő nevét Az első lapra cím gyanánt: Meglásd, hívatlan ott terem a Muzsahad, S a versírásban megsegít. Nemcsak Apolló támogatja tervedet, De aki úr az égben is, Villám-letéve nyúl a lantverő után, Pöngetni kezdi majd a húrt. Ki mást óvnának — illendőképp — akkora Gonddal a halhatatlanok, Mint őt, ki mindig, minden ügyben gáncstalan, Tehetségében oly pazar, Catót, Metellust, Fábiusokat megelőz, Camillusoknál derekabb? Azokra egy jobb kor vetette sugarát, Attól tanulták az erényt; Nagyobb, nagyobb ő náluk, mert e pusztuló Kor szennye sem mocskolta be, De úgy tündöklik — a gazok között igaz —, Mint tövisek közt liliom. Ne azt csodáld hát, hogy milyen szép otthona, Amelyben főpapként lakik; 43

Next

/
Thumbnails
Contents