Beke Margit [et al.]: Vitéz János emlékkönyv

Tartalom - Szakály Ferenc: Vitéz János, a politikus és államférfi

ket rendszerint őrá bízta."

5

1 Az utóbbi megfigyelés kétségkívül helytálló, s mindössze annyival egészíthető ki, hogy Mátyás csupán a szomszédos uralkodókkal — III. Frigyessel és Podebráddal — való alkudozásokra delegálta Vitézt, s jóllehet a pápai trónon II. Pius néven az utóbbi lekötelezett barátja, Aeneas Sylvius ült, itáliai küldetésekre nem használta. Bár az uralkodó menetközben dezavuálta őt, Vitéz legnagyobb diplomáciai sikere a III. Frigyessel 1463-ban kötött békeszerződés és a szentkorona visszaszerzése volt, amit Mátyás azzal honorált, hogy a mindenkori váradi püspököt Bihar vármegye örökös főispánjává tette. Egyébként azonban nem sietett személyre szóló adományokkal kifejezni elégedettségét és nagyrabecsülését Vitézzel szemben. Sőt. 1459-ben azzal a számunkra — és a jelek szerint az érintett számára is — meglepő ötlettel állt elő. hogy Vitéz a váradi egyházmegye vezetését cserélje fel a zágrábival. Olyan ..kitüntetés" lett volna ez, amely inkább az adományozónak. mint az adományozottnak használ. Mátyásnak jól jött volna egy megbízható főpap ezeken a, III. Frigyes-pártiak által ellenőrzött részeken. Vitéz viszont csak vesztett volna a cserén: a zágrábi püspökség jóval kevesebbet jövedelmezett, mint a váradi

5

2, s ha Mátyás intenciója szerint jár el, székhelyén kell tartózkodnia, még távolabb kerül a királyi székvárostól. s vele együtt az áhított tisztségektől. Ha helytálló az a feltevés, miszerint Mátyás pozícióinak megszilárdítása végett kívánta Vitézt Zágrábba áthelyezni, ellentmond Bónis azon magyarázatának, miszerint az uralkodó azért tartotta távol a kormányzattól. mert gyanússá tette őt V. László mellett viselt titkos kancellársága.

11 Egyébként is kézenfekvőbb magyarázatul kínálkozik az a tény, hogy Mátyás általában is óvakodott túl nagy hatalomhoz juttatni apja azon híveit, akikkel szemben méltán lekötelezettnek érezhette magát, és akik ezen a jogcímen beleszólást igényelhettek volna politikájába. Vitézzel szemben tulajdonképpen apja „receptjét" alkalmazta: ha szükség volt, felhasználta anélkül, hogy önállósága alapjait megteremtette volna. Mint láthattuk. Vitéz a jelek szerint már Hunyadi János ellen is berzenkedett háttérbe szorítottsága miatt, s nyilván nagyban hozzájárult későbbi magatartásához. hogy immár nemcsak az apa, hanem a fiú is — akit ő nyilván sokáig tapasztalatlan ifjoncként kezelt —beszélő eszközként használja őt. Pedig időközben Mátyás is ráébredt a helyzet visszásságára, s az 1464-et követő hét évben elhalmozta mindazzal a méltósággal, aminek egyikét-másikát Vitéz már korábbi szereplése alapján joggal elvárhatta volna az egymást követő uralkodóktól és kivált a Hunyadi-ház országirányítói posztra emelkedett tagjaitól. 1464. március 29-i koronázását megelőzően Mátyás fő- és titkos kancellárjává nevezte ki: igaz. nem egyedül, hanem Várdai István kalocsai érsek társaságában, aki ugyanezt a kettős cimet viselte. Ezt a megoldást Vitéz nemigen nehezményezhette, hiszen az ügyköröket gondosan szétválasztották: míg ő inkább csak diplomáciai és reprezentációs feladatokat látott el, az előbbi a rutinmunkát irányította. s a kancellária — amely ez idő tájt kezd humanista műhellyé változni — telve volt Vitéz pártfogoltjaival. Annál rosszabbul eshetett neki, hogy az uralkodó nem az ő, hanem — valóban érthetetlen módon — Várdai számára kért bíborosi kalapot a pápai kúriánál. Ez a lépés különösen az után vált kínossá, hogy Szécsi 1465-ben bekövetkezett halála után Mátyás 30