Beke Margit [et al.]: Vitéz János emlékkönyv

Tartalom - Szakály Ferenc: Vitéz János, a politikus és államférfi

dött — arra az abszurd eredményre jutunk, hogy az országnak 1457 elején egyszerre három titkos kancellárja volt. Ráadásul Vitéz ..eltűnése" gyanúsan egybeesik a Ciliéi Ulrik vetetté Hunyadi-ellenes tömörülés előretörésével — és ennek jeleként több, addig Hunyadi által kezelt királyi vár látványos visszavételével —/''' s így könnyen meglehet, hogy Várdai alkancellári kinevezése mögött nemcsak Barius felemelkedése, hanem Vitéz bukása is megbúvik. E hipotézisnek csak látszatra mond ellent az a tény, hogy V. László 1456. december 23-án a Bihar megyei Sólyomkő várával és uradalmával jutalmazta Vitézt, s az adománylevelet éppen azért látta el kézjegyével, mert azt gyanússá teheti, hogy az ilyesféle oklevelek kiadására feljogosított intézmény vezetőjének javára szól ...cancellariatus sui officio fungeretur"). Az uralkodó Ciliéi Ulrik lemészárlása (november 9.) óta a Hunyadi-párt foglya volt, nkik így könnyen rákényszeríthették, hogy Vitéznek a hivatalt visszaadja és — talán éppen az elszenvedett mellőztetések jóvátételeként — őt megadományozza. Ha ez a magyarázat helytálló, a következőképpen rekonstruálhatjuk Vitéz pályájának 1456 májusa és 1457 márciusa közti szakaszát: Az udvari párt megerősödése után Vitézt vagy eltávolították V. László környezetéből. vagy olyan helyzetet teremlettek, hogy jobbnak látta önként távozni onnét. (Mint az alábbiakból kiderül, nem zárható ki az a lehetőség sem. hogy a bekövetkezett változások elleni tiltakozásként Hunyadi rendelte vissza onnan. Mindenesetre a nándorfehérvári diadal után őmellette találjuk; állítólag neki végrendelkezett s őrá bízta fiait.) Elárvult hivatalát vagy Barius kapta, vagy — miután ő is csak 1458-ben szerepel forrásainkban titkos kancellárként — két alkancellár próbálta pótolni őt. Tisztét az időlegesen diadalmaskodott Hunyadi-párt nyomására valamikor 1456 őszén nyerte vissza, s — erre következtetünk Barius és Várdai együttes titkos kancellári működéséből — legott ismét elveszítette, ahogy V. László kiszabadult a Hunyadi-pártiak tisztes fogságából. A Vitéz pártváltoztatása ellen szóló legnyomósabb érv azonban még hátra van. 1457. március 14-én a Hunyadi-fiúkkal együtt Vitézt is letartóztatták, ami — mivel mindeközben a Hunyadi-párt egész sor vezetője szabadon maradt — arra utal, hogy a király környezete a legveszedelmesebb ellenfelek közt tartotta őt számon. V. László Szécsi Dénes esztergomi érseknek adta át a püspököt, hogy az egyházi törvények szerint járjon el vele szemben. Vitéz azonban mindössze néhány hónapot töltött Esztergomban, május végén maga a király szabadította ki onnan. ..Budán — mondotta — azt kellett tennem, amit a főurak kívántak, most azt teszem. amit lelkem sugall. Fogságod az ő művük volt. szabadulásod az enyém."

4

5 Bár Róma is közbelépett Vitéz érdekében, valóban nem elképzelhetetlen, hogy az ifjú uralkodóban tiszteletet keltett a püspök tudása és szívesen engedett a kúria nyomásának. Mindenesetre Vitéz mély rokonszenvet érzett a szerencsétlen sorsú ifjú iránt, aki apátlan-anyátlan árvaként hányódott lelkiismeretlen rokonai közt, s akit mindenki a saját bábjává szeretett volna átformálni. Ezt Vitéz azon, őszintén megrendült hangú leveléből tudjuk, amelyben 1457. november 24-én Váradi István és Pálóci László országát értesítette V. László váratlan haláláról, s amelyből világosan kitetszik az is, 26