Beke Margit [et al.]: Vitéz János emlékkönyv
Tartalom - Szakály Ferenc: Vitéz János, a politikus és államférfi
lárrá választásától fogva Vitéz állandóan V. László kíséretében — helyileg leginkább Bécsben és Prágában — tartózkodott, ahol Hunyadi csak kivételes alkalmakkor fordult meg. Vitéz mellett Barius alkancellár. valamint a királyi titkárnak titulált Várdai István egri és váradi kanonok, majd gyulafehérvári és egri prépost alkotta a király legszűkebb magyar környezetét, amely könnyen a Szécsi főkancellár vezetésével itthon maradt és a bírósági feladatokra specializálódott részleg fölébe kerekedhetett. A Magyarországot (is) érintő ügyekben Vitéz fogadta az udvarba érkezett idegen követségeket és pápai megbízottakat és ura nevében ő válaszolt előterjesztésükre. Mint ahogy ő kelt szónoki versenyre a császárt képviselő Aeneas Sylviussal is az 1455. tavaszi bécsújhelyi kongresszuson, amelynek célja a törökellenes összefogás létrehozása lett volna, s amely — akárcsak az azt megelőzően hasonló célból összehívott regensburgi és frakfurti — eredménytelenül végződött. Mint a Jiskra-affér is tanúsítja, Vitéz állította ki az uralkodó adományleveleit, s levelezett nevében a magyar országnagyokkal. Mindeközben szoros együttműködés alakult ki a magyar, illetve a cseh és a német kancellária és tanács között, amelyek közül különösen az utóbbiak szolgálatait V. László magyar ügyekben is gyakran igénybe vette. Várdai egyik, 1453. novemberi leveléből tudjuk, hogy — igaz, a német tanáccsal együtt — Vitéz döntött bizonyos megürült főméltóságok sorsáról (ezúttal a levélíró nagybátyja. Várdai Miklós főkincstartói kinevezéséről) is. Mindez nyilvánvalóan mérhetetlenül megnövelte a püspök önérzetét és ambícióit, s egyáltalán nem lenne csoda, ha önállósodásra ösztökélte volna. A kérdés csak az: olyan mértékben-e, hogy immár szembe mert szegülni patrónusával, Hunyadi Jánossal is. Az újabb szakirodalom egyértelmű igennel válaszol erre a kérdésre s — az 1454 januári budai országgyűlés elé terjesztett királyi prepozíciók alapján 3 8 — Vitéz „megingásáról", Hunyadi és Vitéz „ellentétéről" beszél. 3 9 Sőt arról is, hogy „Vitéz elgondolása, terve inkább megfelelt az egyre sokoldalúbbá váló államigazgatás igényeinek, s ezért inkább nevezhető, a korhoz viszonyítva, modernnek, mint Hunyadinak egy személyre épülő rendszere". 1 0 Az előterjesztés éle vitathatatlanul Hunyadi ellen irányult, aki — miután továbbra már nem volt szükség erre az intézményre — úgy távozott a kormányzóságból, hogy más címeken megmaradt az ország tényleges urának. Bár mások kezén is voltak rendes körülmények közt a királyt megillető források, olyan általánosságban, ahogy azt az előterjesztés teszi, csak tőle, „a királyi jövedelmek kezelőjétől" lehetett visszakövetelni a királyi bevételeket. Csakis őróla feltételezhető — s igazolható —. hogy mindkét kancellária megkerülésével rendelkezéseket bocsátott ki a király nevében, amit az előterjesztés szigorúan tiltani kívánt. Tulajdonképpen Hunyadi hatalmának ellensúlyozására lett volna hivatott az itthon működő nagyobb tanács megszervezése is. így ítélte meg ezt maga az érintett is, s gondoskodott róla, hogy az országgyűlés elvesse a királyi követelések java részét. Az előterjesztést — minden indoklás nélkül — már Fraknói és Vitéz munkájának tartotta, s a későbbi munkák számos érvet hoztak fel Vitéz szerzősége mellett. Mályusz szerint rá vall a hűvösen fölényes előadás24
