Beke Margit [et al.]: Vitéz János emlékkönyv

Tartalom - Kosáry Domokos: Elnöki zárszó

dális politikai mechanizmus belső ellentmondásai természetesen bőven kifejezésre jutottak Magyarországon is, csak ezek valahogy az élet velejáróinak minősültek. Ebből érthető, hogy Vitéz János utóbb is Zsigmond korának egykori rendjét szerette volna helyreállítani, tehát egy olyan kornak a viszonyait, amelyekben mi. utólag, éppen a nagyurak szövetkezéseit, ligáit, belső ellentéteit tartjuk feltűnőnek. Arról a másik, nagy ellentmondásról pedig, amely Magyarország nemzetközi helyzetéből, a török veszély kihívására adandó válasz alternatíváiból következett, már előzőleg beszéltünk. E vonatkozásban Zsigmond óta, akinek a déli védelmi vonal kiépítése volt köszönhető, és aki 1402-ben megérte Tamerlán győzelmét a török szultán felett, a helyzet alapvetően megváltozott. A török expanzió újra felerősödött. 1456 ezt még Belgrádnál meg tudta állítani, de a déli, balkáni előtér ekkorra már elveszett. Hunyadi déli támadó stratégiája többé már nem volt folytatható. Maradtak az egyedül védekezés, vagy a szintén sok erőt emésztő összetett monarchia alternatívái, és egyre erősebbé vált az az ezekből eredő ellentmondás, amely nem egyszer ellentmondó válaszokat produkált még egyazon személyiség politikai útkeresésében is. A művelődés nagy témakörében előadóink több oldalról világították meg Vitéz János tevékenységét, egybehangzóan kiemelve annak magas szintű, humanista jellegét. Sok érdekes részletet tudtunk meg Vitéz János könyvtáráról, amelynek mintegy ötszáz kötete közül — ez jelentős szám volt akkoriban — 36 kódex ma is azonosítható. Ugyancsak fontos adalékok tették pontosabbá értesüléseinket Vitéz váradi udvarának, esztergomi palotájának művészeti vonatkozásairól. így az árkádoknak az erényeket ábrázoló fali képeiről, valamint Vitéz kapcsolatairól az egykorú természettudományokkal, főleg a csillagászattal. Szó esett, részben vita formájában is. Vitéz esztergomi udvaráról és körének tagjairól, valamint, végül, az esztergomi palota régészeti feltárásának és rekonstrukciójának eredményeiről, azzal a szakszerű, alapos hozzáértéssel, amellyel specialistáink oly gondosan tudják rendbehozni és bemutatni azt, ami egykori műemlékeinkből sok pusztulás után máig megmaradt. A romokkal való szakszerű törődésben Magyarország nemzetközileg is tiszteletet vívott ki magának. Ennél csak azt tartanánk jobbnak, ha egykor a politika is ily sikerrel érhette volna el, hogy a műemlékekből ne csak romok maradjanak fenn napjainkra. Befejezésül arra az — egyébként jogos — megállapításra szeretnék röviden referálni, hogy a tudományok ott virágoznak, ahol erre megvannak a gazdasági lehetőségek. A történelemben ugyanis van példa arra is. hogy a tudományok területén az összpontosult figyelem éppen gazdaságilag nehezebb időben produkál olyan eredményeket, amelyek azután utóbb a felemelkedést elősegítik. Ez azok számára, akik saját koruk mai problémáival próbálnak szembenézni, történeti tanulságul is szolgálhat arra, hogy a tudományok, a kultúra ápolása, a történeti kultúráéval együtt, nem a mellékes, hanem ma is a lényeges teendők és az új felemelkedés feltételei közé tartozik. Abban a meggyőződésben, hogy e feladat végzéséhez mai megbeszélésünk is hozzájárult valamennyire, megköszönöm a résztvevők értékes közreműködését és a tudományos konferenciát berekesztem. 162