Beke Margit [et al.]: Vitéz János emlékkönyv
Tartalom - Szakály Ferenc: Vitéz János, a politikus és államférfi
vetkező jegyzetet fűzte: ,,Az alábbi szerencsés hadjáratokat és győzelmeket érti: először a nándorfehérvári diadalt Iszhak török vajda ellenében, aki akkor Szendrő várát tartotta kézben; másodszor az erdélyi győzelmet Mezid bég felett, aki 17 000 emberével tört be, de elesett fiával együtt: harmadszor azt a világraszóló moldvai diadalt, amelyben a basa, sok vajda és török főtiszt 70 000 (mások szerint 90 000) lovasával és gyalog katonájával szenvedett vereséget és sok vajda elesett. Negyedszer azt, amelyet hosszú hadjáratnak neveznek, mert a hadakozás csaknem hat hónapon át folyt, augusztus közeoétől február derekáig vagy még tovább: ennek során visszafoglaltuk Rácországot és visszaültettük despotáját. Közben hat jelentősebb és egy sor kisebb ütközetet vívtunk és Isten akaratából mind győzelemmel végződött." 1 2 Meglehet, hogy a Hunyadi győzelmeiről beszámoló jelentések sora — s ezzel Vitéz és Hunyadi együttműködése — nem 1441 nyarán, az Iszák bég felett aratottról szólóval kezdődik. Az 1442-es győzelmek azonban már mindenképpen olyan nagyságrendűek voltak, hogy Hunyadi szükségét érezhette: kilépve az ilyen jelentések írására hivatott király és kancellária háta mögül, maga is értesítse győzelmeiről Európa hatalmasait. Erre a központi adminisztrációt nem vehette igénybe, hiszen nem volt szokásban, hogy egyes bárók azon keresztül saját nevükben levelezzenek, meg aztán — mint a későbbiekből kiderül — Hunyadi amúgy is szerette a külön utakat. Mivel nincs jele annak, hogy vitéz akár csak az akkortájt sűrűn rendezett országgyűléseken is játszott volna valaminő szerepet, feltesszük, hogy az elveszett leveleket sem valaminő hivatalos minőségben fogalmazta és továbbította. Ivanics azon megjegyzése — melyet általában a kancellária rendetlenségének bizonyságaként szoktak idézni — miszerint ..nagy buzgalommal gyűjtöttem e kötetbe a széthányt, cédulákra írt, sarokba dobált és olyankor nem törődöm módon összetaposott leveleket" 1 2, egyenesen kizárja, hogy Vitéz az arra hivatott fórumon keresztül levelezett volna. Kizárja, mert a kancelláriának állandóan készenlétben kellett állnia arra, hogy másolatért fordulnak hozzá, vagy más okból elő kell adnia régebbi okleveleket; ez tette szükségessé azon regisztrumok felfektetését, amelyek ugyan nem maradtak ránk. de az oklevelekre vezetett „jelzetek" igazolják az iktatás megtörténtét.''' Még Mátyás király is panaszkodott ugyan, hogy a fontos és kevésbé fontos iratok összekeveredése miatt a levéltárban nagyon nehéz megtalálni valamit. Éppen e panasz igazolja, hogy a kancelláriánál nem az iratok elveszelődése. hanem éppen ellenkezőleg: az értéktelenek őrizgetése okozott gondot. 1"' „Sokat nem találtunk — folytatja a mentegetődzést Ivanics —, melyek megírására magam is emlékezem, sok pedig csak töredékesen és csonkán maradt meg." 1 1' A kép oly plasztikusan rajzolódik elénk, hogy aligha lehet félreértelmezni: szó sincs hivatalról, a Hunyadi megbízásából keletkezett leveleket Vitéz vagy maga írja, vagy udvari papjának diktálja, hogy aztán mit se törődjék a fogalmazványok sorsával, amelyekkel senkinek sem kell elszámolnia. (A másolatok ugyan Váradon hányódtak, a megfogalmazás azonban nyilván nem ott, hanem Hunyadi valamelyik várában vagy más tartózkodási helyén történhetett.) Így aztán meglehetősen egyszerű a válasz a „hogyan" kérdésre is: Vitéz János nem imígy-amúgy fizetett alkalmazottként, hanem afféle baráti szívességből írta Hunyadi 15
