Beke Margit [et al.]: Vitéz János emlékkönyv
Tartalom - Vukov Konstantin: Az esztergomi Vármúzeum Vitéz János korabeli rekonstrukciós programja
okozta behajtás ellen az ívezet gerincére fölfüggesztették szintén fa vagy vas függesztőművel. A faboltozat alkalmazása már a XIII. századtól regisztrálható. Első példáit a szerzetesi építészetben, főként a kolostori refektóriumokban, műhelycsarnokokban ismerhetjük meg (Mont Saint-Michel, Cluny, Fontevraud, Lüneburg) (16. kép). Szinte egyidőben alkalmazzák a kórházépületekben, ahol a betegeket egyetlen tágas térben helyezték el (Angers, Beaune, Tonnere, Gent). Mint megfigyelhettük főként francia és flamand területeken honosodik meg a térlefedés eme fajtája. A fentebb említett funkción kívül a XIV. század, de főként a XV. század folyamán templomhajókat is fednek íves famennyezettel, s ez a módszer átterjed Hollandiába, majd Németországba is (Orléans, Selommes, Hargine, Delft, Amsterdam, Mittelzell, Mühlhausen, Erfurt) (7. kép). Miként a templomokban, úgy a világi nagytermekben is a XIV. századtól mutatkozik rneg eleinte a nyitott fedélszék (Poitiers Kastély, Den Haag Városháza) 1 8, (21. kép), majd ívesre formálva bedeszkázva. Az utóbbi forma tárgyalásunk témája, Avignon és Párizs hatására elterjedt alkalmazása a főúri kastélyépítészetben (Blois, Coucy, Sully, Laval, Langeais, Reims, Nancy) (19. kép), és az igazságtevő palotákban, városházákban (Rouen, Dijon (22. kép), Nürnbergtől Kölnig). Lényegében a reprezentációt szolgáló épületekben való megjelenés a diadalmente a faboltozatok építészetének. A boltozatnak nemcsak praktikus értelme volt. hanem eszmei tartalom is fűződik hozzá. Valószínű, hogy hozzátartozott az ideál-palota képéhez, ahhoz a középkorban is élő óhajhoz, — minél magasabb körökben, annál erősebben —, hogy az antikokat utánozzák, akár karoling közvetítéssel, akár az auktoroknak, s a római emlékeknek közvetlen hatásaként. II. 2. A XV. század elején kialakított palotaeszmény: A loggia motívum Az esztergomi palota követte a „Friss palota" eszményét éppúgy, mint a vajdahunyadi vár. A nagyterem, amelynek európai kortársait ismertük meg, összekapcsolódott egy általában nem helyesen loggiának nevezett függőfolyosóval. Vajdahunyad még az 1867—76 közt folyó restaurálástól eltekintve is jól megőrizte a függőfolyosó motívumot 1 6, (23. kép). Ha ezt elemeire bontjuk, a képlet a következő: A függőfolyosó áll magából a folyosóból, és áll a folyosót meg-megszakító zárterkélyekből. Legfeltűnőbb, hogy ez a „gang" sík kőlapok sűrű konzolsorra helyezéséből jön létre, nem úgy, ahogy pl. Simontornyán látjuk, hogy a tartókat szegmensíves áthidalások kötik össze. A kiugratott elemeken, határozott vízszintes födémlap a polgári építészetben jellegzetesen franciaországi (a hadi építészetben a gyilokjárók ilyen szerkezetűek). Sully kastélyának felső emeletén elhelyezkedő nagyterem teljes egészében előreugrik az alatta lévő falsík elé, sűrű konzolsorra támaszkodva, 1 7 (24. kép). A Loire-menti kastélyokon a konzolsor eléggé elterjedt a XIV—XV. században. (Chaumot, Fougéres, Ussé, Langeais, Saumur). A konzolok egymás fölé, egyre nagyobb kiugrással helyezett kőelemekből állnak. A csehországi Lipnice nad Sázavou várkastélyán figyelhető meg legszem103
