Békássy Jenő: Komárom és Esztergom vármegyék ujjáépitése Trianon után

Tíz esztendő az esztergomi bencés gimnázium életéből. Írta: dr. Balogh Albin

Tiz esztendő az esztergomi bencés gimnázium életéből Irta: Dr. BALOGH ALBIN 1919 augusztus negyedikén reggel nyolc órakor az intézet híí diákjai nemzeti zászlót kértek egyik tanáruktól, kitűzték a gimnáziumra és visszahelyezték a falra a feszületet: újra szabad lett a nemzeti vallásos érzés, visszatérhettek a nevelő-oktató munkához a bencés tanárok, akiket a kommunisták először a gimnáziumból, azután a székházukból egytől-egyig kiűztek. És amint a diákok spontán lelkesedése arról tett tanúbizonyságot, hogy egészséges életerejük tettre készen áll, ha hazáról és egyházról van szó: szeptember 14-én a vármegye, a város és a régi tanítványok impozáns manifesztációja hangsúlyozta, hogy az esztergomi gimnáziumban hazafias és vallásos nevelést, erkölcsi alapon álló és kötelességtudó munkásokat — tanárokat és diákokat — akar látni. Az intézet élete eszerint a régi eszmények szerint indult meg, de új feladatok és tegyük hozzá: új akadályok állottak elébe. A megszállás következtében a nyilvános tanulók létszáma 390-ről 307-re esett, köztük az első osztályos diákoké 76-ról 45-re és a. kommunizmus hatásaként kispapnak is kevesen jelentkeztek. A növendékpapok létszáma és kvalitása azonban csakhamar a régi nívóra emelkedett, a diákok száma pedig következetes növekedéssel 520 fölé emelkedett. Bár paradoxonnak látszik, a diákok e nagy szaporodása a nehéz életviszonyok egyik jelensége. A legszegényebb szülő is taníttatni akarja fiát, hogy legalább néhány középiskolai osztály bizonyítványával fölfegyverkezve vehessen részt az elhelyezkedés kenyérharcában. De ezzel és az általános leszegényedéssel vele járt, hogy a diákok nagy percentje a napi kenyér problémájával küzködik. Azelőtt az intézet ösztöndíjalapjai, továbbá a Segítőegyesület és Deákasztal sok diákon tudott segíteni; manap az ösztöndíjak, a Segítőegyesület és Deákasztal alapjai semmivé váltak. Különböző segítőakciók indultak meg. Esztergom város közélelmezési hivatala és különösen Mátéffy Viktor országgyűlési képviselő támogatásával hosszabb ideig hetenként egy-egy kiló kenyeret, esetről-esetre különösen karácsonykor, ruhaneműt lehetett juttatni a legszegényebb diákoknak, majd akcióba lépett a Bencés Diákszövetség is, mely az igazán érdemes diákok támogatásában az élelmezési nehézségekkel szemben az ú. n. sorkosztolást is alkalmazza. A téli hónapokban a tanuláshoz világítóanyagról is kellett gondoskodni, részben petróleum beszerzéssel, részben dél94