Békássy Jenő: Komárom és Esztergom vármegyék ujjáépitése Trianon után

A magyar Sión utolsó tíz esztendeje

kor lelki betegségeinek meggyógyitására és elfoglalta 78-iknak az esztergomi érseki és a magyar hercegprímási trónust. Az Űr küldte őt Szent István országának újjáépítésére, Szent István egyházának megerősítésére. Az első esztergomi érsek 999-ben Anastasius bencés szerzetes volt és XI. Pius pápa Anastasius 78-ik utódjául ismét egy bencés szerzetest küldött, Justinianust. Serédi György Jusztinián dr. 1884-ben április 24-én született a pozsonymegyei színmagyar Deáki községben. Édesapja cserepesmester volt, akinek nyolc gyermeke közül György volt a legfiatalabb. Középiskolai tanulmányait a pozsonyi katolikus gimnáziumban végezte. A VI. osztály elvégzése után a pannonhalmi Szent Benedek-rendbe kérte felvételét. 1901 augusztus 6-án öltötte magára a Szent Benedek-rend ruháját és ekkor kapta Jusztinián rendi nevet. Már középiskolai tanulóévei alatt többször szerepelt a Zászlónk című ifjúsági lap díjnyertesei között. Egy alkalommal XIII. Leó pápa egyik szép költeményének lefordításával nyerte meg az első díjat. Az érettségi letétele után néhai Fehér Ipoly főapát a római Anselm bencésegyetemre küldötte teologiai tanulmányok folytatására. Itt vetette meg merészívelésű pályájának alapját. A római Szent Anselm-egyetemnek az a kívánsága, hogyha valaki összes teologiai vizsgálatait kitüntetéssel teszi le, tanulmányainak befejeztével jutalmul megkapja minden szjigorlat nélkül a „doktori" címet. Serédi is így kapta meg a doktori címet, amelyet később a budapesti egyetemen is nosztrifikáltatott. Tanulmányainak befejeztével hazajött Pannonhalmára, ahol Kohl Medárd püspök 1908 július 14-én áldozópappá szentelte. P. Bastien Péter, az egyházjogot kodifikáló pápai bizottság tagja, Serédit elkérte a bizottság számára, úgyhogy 1908 őszén ismét Rómába megy és a pápa hamarosan kinevezi őt is ennek a bizottságnak consultorává. Ettől kezdve összes munkabírását az egyházjog kodifikálásának szenteli. Hamarosan ő lesz a lelke ennek a bizottságnak és mint ilyet, megszereti őt Gasparri biboros, aki gyakran kereste fel őt az Aventinuson levő szerény cellájában. E nagy arányú munka közben tört ki a világháború, mely Serédit Rómában találta. Az ő szíve is nagyot dobbant, neki is hazája a magyar haza, — neki is éltek öreg szülei, neki is voltak hadbavonult családos testvérei. De Serédi Jusztinián az a férfiú, aki le tudja győzni egyéni fájdalmát, ha szent hivatása paparancsolja. Égett a világ, a tudós csendesen tovább dolgozott. Mikor azonban az olasz is az ellenségek közé sorakozott, Serédi már csak a Vatikán területén folytathatta munkáját. 1918-ban Serédi a spanyol kormány védelme alatt hazajön Pannonhalmára. Még ki sem pihente a fáradalmait, bevonult katonai lelkészi szolgálatra. Az esztergomi kenyérmezői fogolytáborba osztották be, hogy az Oroszországból hazatérő bolseviki eszmékkel szaturált katonákat megmentse a hit számára. Pannonhalmán lelke volt annak az orthodox irányzatnak, mely a rendet a súlyos időkben a nehéz kötelesség útján oly mintaszerűen vezette. Rómában érte Serédit a kommün összeomlása. Midőn a rend 62