Békássy Jenő: Komárom és Esztergom vármegyék ujjáépitése Trianon után

A magyar Sión utolsó tíz esztendeje

Az ifjúság nevelésének fontosságától áthatva. 1913-ban letelepítette egyházmegyéje területén a szaléziánusokat. Gondjaikra bízta a Péliföldszentkereszt búcsú járóhelyet és átengedte nekik az ottani érsekségi épületeket, 21 és fél katasztrális hold földdel együtt. A derék szaléziánusok innen aztán rajokat bocsátottak ki Nyergesújfalura és Budapestre, ahol a Szent Lajos-intézetet vezetik. Az utóbbi nevelőintézettel kapcsolatosan újabban tanoncotthon és legényegylet is létesült. Mind a három intézetben különben igen komoly és dicséretes munka folyik. Amikor Csernoch Jánosról, mint a tanítás és nevelés patrónusáról beszélünk, nem maradhat megemlítés nélkül, sőt e fejezet legelején lett volna méltó helyén, az a szeretet, amellyel esztergomi papnevelő-intézetén csüngött. Minden legkisebb ügye iránt állandóan melegen és élénken érdeklődött s ezért az intézetért kész volt minden anyagi áldozatra. Volt is rá bőven alkalma különösen az 1919. évtől kezdve, amikor a csehek foglalása következtében a szeminárium úgyszólván összes birtokainak jövedelmétől elesett és fenntartásának terhe egészen az érsekre szakadt. Bár a primácia birtokainak jövedelmezőség szerint háromnegyed részét szintén 1919 óta ugyancsak a csehek tartják lefoglalva, a szemináriumról, mint az egyházmegye legfontosabb intézményéről azért a legnagyobb készséggel és bőkezűséggel gondoskodott. Papjait szeretettel és bölcsességgel irányította és irgalommal párosult szigorral kezelte. Általában sürgette az igazi lelkipásztori tevékenységet. E tekintetben ismételten is adott ki üdvös rendeleteket. Nagy gondja volt mindenkor, hogy papjainak tisztes megélhetését biztosítsa. E tekinteben különösen kiemelkedő az az állandó törekvése, hogy kellőképpen megszerveztessék azoknak a papjainak az állása, akik a hitoktatás fontos és nehéz munkáját végzik. * * * A koronázás volt az utolsó nagy ünnepélyes aktus NagyMagyarországon. Ettől kezdve az ország szebb napokat már nem látott. A jó Isten rendelése a fiatal királynak és a sok megpróbáltatást átélt hazának egyaránt a mártírok sorsát juttatta osztályrészül. IV. Károly kiválóan tisztelte és nagyrabecsülte Csernoch hercegprímást, akit még I. Ferenc József ajánlott bizalmasául és önzetlen tanácsadójául. Szeretetének és nagyrabecsülésének már trónörökös korában kifejezést adott azáltal, hogy fenséges nejével együtt 1915 augusztusában tett budapesti útja alkalmával külön Esztergomba is ellátogatott és e napot, 1915 augusztus 11-ét, e város örömnapjává tette. * * A forradalom és proletárdiktatúra alatt bámulatos lelkierőt tanúsított a hercegprímás. Pedig ugyancsak nehéz megpróbáltatásokban volt része. Mikor a patkányforradalom kitört, a legna58