Békássy Jenő: Komárom és Esztergom vármegyék ujjáépitése Trianon után

Esztergom vármegye és Esztergom szab. kir. megyei város tizéves történetének vázlata. Írta: dr. Sántha József

déseket kötött a szomszédos községekkel is, úgyhogy ma már Visegrád, Dömös és a környező falvak villanyszolgáltatását is mind a részvénytársaság látja el. Hogy pedig a fürdőváros gondolata is kiépüljön, abban a legnagyobb érdem az Esztergomi Takarékpénztár részvénytársaságé, melynek vezetősége egyébként nagy jóindulattal kezeli a várossal kapcsolatos összes kérdéseket s igyekszik azokat a maga súlyával is előbbre vinni. A Takarékpénztár a tulajdonosa ugyanis a Szent István-héviz fürdőtelepnek, mely 29°-os természetes thermalvizet szolgáltat. A Takarékpénztár a fürdőt, melynek alapján még a török idők vetették meg, állandóan fejleszti és 1928 augusztusában megnyitja a pompás strandfürdőt, mely mellett külön férfi- és női uszodák is állanak a közönség rendelkezésére. A fürdő vize elsőrangú és vegyelemzések szerint Tobelbad és Rőmerbad vizeinek összetételével vetekszik. A tavasz meleg napjaitól egészen késő őszig a fürdő állandóan látogatott és kétségtelen, hogy az idegenforgalom emelkedésére a legelőnyösebb befolyással van. Természetesen tíz év alkotásai nemcsak az elmondottakra szorítkoznak. Nagyarányú magántevékenység is folyik, még pedig elsősorban oly irányban, hogy a háború után általánossá vált lakásínséget enyhítse. Egészen új városrészek keletkeznek, a ripáriai, táti-uti, dorogi-uti és szentgyörgymezői építkezések nyomán. Ezek közül különösképen a dorogi-úti és szentgyögymezői városfejlesztés olyan, melyet külön ki kell emelnünk: a villaszerű, kertek közepén elhelyezett házak egészen új képet adnak az illető városrésznek. Az államépítészeti hivatal, a Kath. Legényegylet, a MÁV. új palotákat emelnek, melyek férőhelyei ugyancsak jótékonyan enyhítik a nagy lakáshiányt. Maga a város is hozzálát az építkezéshez és a felvett kölcsönből kisembereknek juttat és éppen ezek a kölcsönök teszik javarészt lehetővé, hogy a nagyszabású magánépítkezés megtörténik. A közgazdasági életbe új vállalkozások visznek elevenséget. A békeévekben is országoshírű Heisclimann-gyár részvénytársasági formát vesz fel; a korábban kézierővel dolgozó kékfestőgyár a Khombergművekkel társulva, hatalmas iparteleppé fejlődik; a hercegprimási vasgyár bérlője országszerte versenyképes árút produkál, a városi villanytelepnek a gépi berendezés eladásával feleslegessé vált helyiségei a Vascha-féle szövőgyárat fogadják be, mely mellett kisebb szövőtelepek is létesülnek. Fokozott mértékben megindul a háziipar, melynek ágazatai közül különösen a gyékény- és raffiafonás emelkednek ki és viszik a város hírét külföldre is. A gazdaközönség is érzi, hogy lépést kell tartania az okszerű fejlődéssel és mivel gabonatermelés és szőllőgazdaság már nem biztosítják számára a kellő jövedelmet, egyre nagyobb mértékben tér át a kisebb arányú zöldségkertészetre, valamint a szakszerűen ellátott gyümölcskultúrára. És ha ma még csak a kibontakozásnál tartunk, nem szenvedhet kétséget, hogy az állandó felvilágosító munka, a példaadás és iskolázás minden téren meg fogja hozni a maga üdvös eredményeit. 51