Békássy Jenő: Komárom és Esztergom vármegyék ujjáépitése Trianon után

Komárom és Esztergom vár-megyék egyesítése, írta: Karcsay Miklós

A trianoni békeszerződés felvetette a kérdést, mi történjék a csonka vármegyékkel. E tekintetben két felfogás alakult kl. Az egyik szerint a területének 1/

3-ára csonkított, gazdaságilag tönkretett országnak első feladata a takarékosság elvét minden kérdésben és az álamháztartás és igazgatás egész vonalán minden más tekintet félretételével érvényrejuttatni. Tehát a csonka vármegyék egyesítendők, illetőleg valamely szomszédos vármegyéhez csatolandók, miután fentartásuk az államháztartásra súlyos terhet ró. A másik felfogás szerint — és ezt a felfogást vallották úgyszólván kivétel nélkül az összes vármegyei törvényhatóságok, tehát azok is, amelyek közvetlenül érdekelve nem voltak — a csonka vármegyék, még ha bizonyos anyagi áldozatok árán is feltétlenül jentartandók, mert az ország területi integritásához fűződő érdekek minden másnál előbbrevalók. A kormánynál és a nemzetgyűlésen az előbbi felfogás győzött és a nemzetgyűlés 1923. évi szeptember havában meghozta az 1923. évi XXXV. t.-c.-et, mely a csonka vármegyei törvényhatóságoknak egymással, illetőleg egy szomszédos vármegyei törvényhatósággal közigazgatásilag ideiglenes egyesítését elrendelte és Komárom szab. kir. város önálló törvényhatósági jellegét megszüntette, azt, mint rendezett tanácsú várost bekebelezte Komárom vármegyébe, „,Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék" elnevezéssel egyesíttetett vármegyébe. A törvény kiemeli, hogy az egyesítés a vármegyék külön törvényhatósági jellegét nem szünteti meg, csak azok közigazgatására terjed ki és ideiglenes jellegű intézkedés a vármegyei törvényhatóságok területi beosztásának általános rendezéséig. * * * A vármegye különállásának megszüntetéséről szóló első hírek hallatára felvetődött a terv, hogy a vármegye építsen magának saját erejéből ideiglenes székházat. Ezáltal megszünteti az egyesítés szükségességének indokául leginkább felhasználható azon hiányt, hogy a vármegyei hivatalok elhelyezésére megfelelő helyisége nincs. A vármegye közönsége 1922. évi szeptember 18-ára egybehívott rendkívüli közgyűlésében foglalkozott a kérdéssel és határozatában kimondotta, hogy a megszállott részeken idegen járom alatt sínylődő testvéreire való tekintettel a leghatározottabban tiltakozik az egyesítés ellen, különállásának fentartására súlyt helyez, ennélfogva elhatározza, hogy a vármegye székhelyén, Komáromban az összes központi hivatalok elhelyezésére alkalmas és esetleg a főbb tisztviselők lakásait is magában foglaló épületet épít. A határozat ellen felebbezéseket adtak be és ezáltal felbomlott a vármegye közönségének egysége. A kormánynál a csonka vármegyék egyesítésének terve mindjobban kialakult s mire a székház építésének terve dűlőre jutott volna, a vármegye már bevégzett tényekkel állott szemben. 6