Békássy Jenő: Komárom és Esztergom vármegyék ujjáépitése Trianon után

Esztergom vármegye és Esztergom szab. kir. megyei város tizéves történetének vázlata. Írta: dr. Sántha József

erősebb várost hagyhassanak hátra, nagy áldozatokat, a jelen terhét s a gazdasági egyensúly bizonyos mértékű kockára tételét kívánja. így születtek meg a tervek a vezetőség lelkében, vagy az apátlanság jegyében a közönség egyetemes kívánalmaként: így kerültek azután a magyar közigazgatásban eleddig szokatlan élettartamú képviselőtesiilet elé, melynek javarészt a férfikor delén is túllévő tagjai nyugodt megfontoltság s elhatározás tárgyává tették. — Ha az erdőt letarolják, — a szakszerű gondozás mellett a természet a tuskókról új sarjakat nevel, melyek vetekszenek elődeikkel. A régi, csak az 1929. é. XXX. t.-c. életbeléptével 1929. végén megérdemelt pihenésre tért képviselőtestület is úgy láthatta ezt a várost, hogy a több mint ezeréves tőről a magyar történelem századai, legutóbb pedig a világháború, majd a forradalmak, gazdasági válságok s a trianoni szerződés levághatták a legértékesebb szálakat, de a törzs, a tő ép maradt, s ha annak sejtjei: a törzsökös polgársága, melynek — Mikes Kelemen gondolatát idézve — utódaival egyetemben itt kell mindvégig elfogyasztani azt a darab kenyeret, melyet az Isten részükre szánt, — életerősek s áldozatra készek, akkor a fa új virágba borul s ha egyelőre nem is varázsolhatja vissza önmaga köré az Árpádok s az Anjouk verőfényes napjait, mégis megszabadul az eddigi senyvedéstől s magában bírja zálogul a szebb jövő igéretét. És ez a közönség nem is késett meghozni az áldozatokat, melyek teljes gyümölcsét, mint az agg, ha diófát ültet, javarészt csak unokáiban fogja élvezhetni. E sorok írójára pedig most vár a legnehezebb feladat: eddig a tíz év eseményeit vizsgálgatta s csak osztályoznia kellett, mi az érdekesebb, s mi az amit elhagyhat, most pedig valóban a legkisebb térre sziikitve kell vázolnia annak a heroikus küzdelemnek minden létesítményét, melyet e tíz év produkált. Hogy is volt hát, — mi is történt! # * • Esztergom város már a béke éveiben is súlyos pótadó teherrel s adóságokkal küzdött, melyek kiküszöbölésére a háború alatt gondolni se lehetett. A forradalmak után, midőn az alkotmányos élet helyreállott, érkezett el a lehetősége annak, hogy e terhek rendeztessenek. Mivel a hadviseltek földigényének kielégítése már a háború idején is általános követelés volt, mely Esztergomot annál inkább érintette, mivel lakosságának .">0 százalékát kitevő földmívességnek birtoka csekély, a város pedig aránylag nagy mennyiségű ingatlannak tulajdonosa, — ezért 1919. telén szántóföldjeinek cca 1/5-ét a gazdáknak eladja. Amellett a városnak volt saját villanytelepe, melynek a gépi berendezésére akkor már nem volt szükség, minthogy az áramot a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. dorogi bányája áramfejlesztő telepéről veszi, — azok eladását is elrendeli tehát a közgyűlés. E két tételből alakult az a bevétel, melynek felhasználásával, — időköben ugyanis a koronaromlás is megkezdődött, valorizáció pedig 'még részleges alakban se volt — az 46