Békássy Jenő: Komárom és Esztergom vármegyék ujjáépitése Trianon után

Esztergom vármegye és Esztergom szab. kir. megyei város tizéves történetének vázlata. Írta: dr. Sántha József

mus őshazájában elmélkedhetik régi álhatalmáról. s szőheti tovább a téveszmék kába elméletét Dr. Seyler Emil, volt megyei tiszti főorvos, az egészségügyi megbízott szerepét vállalja. Ö nem volt igazi kommunista, hisz saját háza, jól jövedelmező állása s orvosi praxisa volt, melyekből soha se juttatott a proletártestvéreknek. Izgága, összeférhetetlen természete azonban elhiteti vele, hogy most üthet régi ellenfelein s ezért elfogadja a megbízást. Sokáig azonban köztük se maradhatott; június elején felmentik megbizatása alól, mire néhány napig mg Estzergomban marad, hogy kevéssel a kommün bukása előtt — talán annak előszelét érezve — végleg cseh területre távozzék. Dr. Katona Sándor iigjvéd, a Nemzeti Tanács volt elnöke, április vége felé a forradalmi törvényszék mellé vádbiztosul neveztetik ki; az ő lemondása után május végével Fasler Ármint, majd júniusban melléje még Perler Ferencet bizza meg a vezetőség e teendőkkel. Kívülük még egy intelligensnek indult ember játszott szerepet a második forradalom alatt, Péter Imre. Szerepe a kommün után véget ért; szinte beszámíthatatlan egyénisége ugyan megkísérli, hogy Esztergom polgármesterétől személyesen kérje itteni illetőségének elismerését, mit természetesen nem kapott meg, mire eltűnik a cseh megszállott terület ismeretlenségébe. A direktórium összes többi tagjai, vagy egyéb megbízottai jelentéktelen képzettség nélküli egyéniségek. Kralovszki Géza, Szabó István, Szokob János, Győri János, Horvát István, Váradi Árpád s a többiek talán hallottak a szocialista gyűléseken egy-két szót a marxizmus s a III. internacionálé elméletéről, melyet megemészteni nem tudtak, de most a maguk elégedetlen sorsával s békétlen természetével — bizonyára mások szerkesztette beszédekbe foglalva, — mint fontos és nagyhatalmú diktátorok, adnak le a katonák vagy diákok és szűkkörű hallgatóság előtt. Megtévesztett s megtévedt emberek voltak, bár általában jóindulattal és a szenvedelmeket fékező hajlammal, kiknek működéséből közvetve származott kár a polgárságra, míg maguk is legtöbbször tehetetlen bábok voltak a központ nagyjátékosai kezében. A vezetőség az első berendezkedés után alaposan hozzálátott, hogy az uralmat népszerűsítse. Állandó szakszervezeti- s népgyűlések, hogy közelebb hozzák az eszméket a közönséghez. Ha a Károlyi korszak megtisztelte Esztergomot minisztereivel, most egész népbiztosjárás van. Április 22-én Ágoston Péter dicséri a kommunizmust, mint Krisztus eszméi megvalósítóját s a polgárok közti egyenlőtlenség eltörlőjét; május elején Rabinovics József központi kiküldött beszél s támadja az Egyházat nagy vagyonáért és Péterfilléreiért, a régi hadsereget szigorú fegyelméért, az iskolázás módját pedig a valláserkölcsi nevelés irányáért; Kun Béla és Lengyel Gyula népbiztosok pedig Dorogot keresik fel és igyekeznek elhinteni a szegény és gazdag, a munkás s a vezető közti ellentét termékeny csíráit. Mivel pedig Esztergom a magyar katolicizmus székhelye, Fáber Oszkár vallásügyi biztos is el-elláto-