Békássy Jenő: Komárom és Esztergom vármegyék ujjáépitése Trianon után
Esztergom vármegye és Esztergom szab. kir. megyei város tizéves történetének vázlata. Írta: dr. Sántha József
Majd megalakul az esztergomi radikális párt, mely az idők akkori szellemében antimilitarista vizeken evez; nagy programot nyújt be az új kormánybiztoshoz a Károlyi-párt is, mely nagyjában régi követeléseket tartalmaz, de nem is eléggé burkolt formában támadja a prímást s a főkáptalant, kívánja az összes városi földek eladását, a szeszfőző központ eltörlésével a kisüstöt stb. Megkezdődnek a miniszterjárások: Kunfi Zsigmond és Búza Barna a Tanítók Tanácsában jelennek meg, március 4-ikén pedig dr. Vas János vallásügyi miniszter vesz részt az Egyesült Kisgazda- és Károlyi-párt nagy népgyűlésén, de beszédét — mivel a kommunizmus felé hajló szociáldemokrácia esetleges veszedelmét hangoztatja — sűrű zajongással zavarják meg a vérszemre kapott szr> cialisták. A levegő nyomott; a lapok cikkei leforrázottak és tartózkodók, s a közönséget mintha letaglózták volna. Olyan volt akkori közéletünk, mint valami tó, melynek felszínét zöldre színezi a sok békaorsó, meg az októbertől márciusig teljesen elvirult vízisás; egyre sötétebb lett a tószín zöldje, s már mindenki érezte, tudta, hogy e gyászba készülő zöld alatt csak hinár és iszap lehet. Ily nyomasztó napok közt jut el a város 1919 március 21-hez. Miként ha gyermekláncfű lazán visszatartott fehér fejére ráfúj h. szél, ahány magocskája van, annyifelé széled —, úgy röpültek szét a néptanácsok s a Károlyi-korszak más kiabáló funkcionáriusai is a pesti események első hírére. A polgárságot pedig elfogta annak tudata, hogy a kommunizmus valójában még annál is roszszabb lesz, mint amilyennek elképzelte. Megkezdődnek a rekvirálások, köztük talán a legfájdalmasabb, az otthon szétdúlása, a lakásrekvirálás. A biztosok vöröskatonák kíséretében ismételten bejárják a várost, töb riadalmat keltve, mint eredményt elérve, mert Esztergom lakásviszonyai sohase voltak valami kedvezőek s mert a rokonok, ismerősök úgyis siettek egymáshoz költözni, nehogy vadidegen proletár jöjjön közéjük. Első sorban természetesen a főpapok lakásaira pályáztak; maga dr. Csernoch János biboros hercegprímás, a bel- és külföldön egyaránt tisztelt, nagytekintélyű s hatalmú első egyházi s közjogi méltósága az országnak, kénytelen elhagyni palotáját s gyalogosan ballag szükséglakására, dr. Machovich Gyula prelátus-kanonoklioz, míg körülötte büszkén kocsikáznak a direktórium hirtelen hatalmassá lett tagjai. A kanonoki házak is egymásután kapják meg a maguk proletárjait, r a kisebb lakások szentélyébe is sűrűn betelepszik egy-egy elvtárs. Majd jön a fegyver-, katonai felszerelés- és élelmiszerbeszolgáltatás, úgyszintén az ékszerrekvirálás. A forradalmi munkás- és katonatanács forradalmi törvényszék elé állítással fenyeget mindenkit, aki az ez irányú parancsnak ellenszegül. És amíg házrólházra megindul az ellenőrzés, addig az éjszakák nem éppen zavartalan csendjében megkezdődik az igazi passzív rezisztencia. A fegyverek (melyekre még szükség lehet) úgy elrejtőznek az ászokfák, meg padlásgerendák porverte zúgaiba, hogy Jókai Űj földesurának nyomozója se tudna nyomukra bukkanni. Gödröket 30