Békássy Jenő: Komárom és Esztergom vármegyék ujjáépitése Trianon után

Esztergom vármegye és Esztergom szab. kir. megyei város tizéves történetének vázlata. Írta: dr. Sántha József

séről s ezzel a demokratikusabb idők bekövetkeztéről. Délután a katonaság elhatározza a Nemzeti Tanácshoz való csatlakozását s az esküt is le akarja tenni. Krámer Antal katonai parancsnok, most nyug. ezredes, tájékoztatja a katonaság hangulatáról az alispánt és a polgármestert, kik nyomban a kaszárnyába sietnek. Akkor már csak egy lehetett a cél, időnyerés és a szenvedelmek némi lecsillapítása, mert félő volt, hogyha a katonák e forradalmi lázban elhagyják a helyüket s elözönlik a várost, annak komoly és soha jóvá nem tehető következményei lehetnek. Ezért Palkovics alispán beszédet intéz hozzájuk s esküt vesz ki tőlük, hogy amint a harctereken megállták a helyüket, úgy itthon is fenntartják a rendet és megvédik a lakosságot minden jogtalanság ellen. Antóny polgármester is beszédet mond, mivel azonban a nála megszokott szónoki hévvel a forradalmat, mint a haza veszedelmét ecseteli, mely az ellenség teljes győzelmét hozza az országra, a katonák közbekiáltással zavarják, úgyhogy abbahagyja beszédét, mert esetleges tettlegességtől is tartani lehetett. Az alispán előtt letett eskü után a kaszárnya könnyű foglyait szabadonbocsájtják a katonák, kik közben egymásután szállingóznak haza otthonukba, az itt maradtak pedig nov. 2-án esküsznek fel a Széchenyi-téren a Nemzeti Tanácsra. Mivel a városban minden józanság ellenére is megkezdődtek az ablakbeverések, s kisebb attrocitások, megalakul a polgárőrség is dr. Frey Vilmos, jelenlegi országgyűlési képviselő parancsnoksága alatt. Nov. 4-én megalakul a Nemzeti Tanács, melynek elnöke dr. Katona Sándor ügyvéd, tagjai pedig a polgárság különböző rétegeinek, s a katonaságnak képviselői lettek. Az iparosok, a földmívesek sa tanító testület is külön tanácsokat szerveznek, ami azonban nem volt aggasztó tünet, mert a vezetőség jóformán a régi maradt, s azok kebelében semmi mélyebb mozgalomtól, vagy kilengéstől tartani nem kellett. Hála a polgárságot mindig átható józanságnak, Esztergom városban különösebb rendzavarás, vagy a másutt elég sűrűn előforduló gyilkosság nem történt. Köszönhető ez természetesen a kor kívánalmaihoz simult vezetésnek is, valamint annak a szorgos őrizetnek, melyet a polgárőrség, majd a diákőrség is éjjel-nappal állandóan teljesített. Ablakbeverések, lövöldözések — sajnos — nálunk is voltak, s ami a legsajnálatosabb, a város melletti volt fogolytábor készleteinek kifosztását, mely készletre pedig az élelmiszerekben s egyéb cikkekben szűkölködő lakosságnak nagy szüksége lett volna, nem sikerült megakadályozni. Pedig a helyi sajtó is mindent megtett, hogy az egyesekben lángra lobbanó izgága hajlamot lecsillapítsa; repülőgépről is szórnak nyugalomra intő röpcédulákat, majd december elején kisebb tengerészcsapat is érkezik a táborba, de a felszabadult szenvedélyek nem tudnak tovább se különbséget tenni az enyém-tied-övé között. Komolyabb volt a helyzet a vármegyében. Klekker Lajos lábatlani jegyzőt a polgárőrség szervezése közben egy ottani gazda a pár perccel előbb kapott fegyverrel lelövi; Nagysápon zendülés 26