Békássy Jenő: Komárom és Esztergom vármegyék ujjáépitése Trianon után

A dorogi szénbányászat története és fejlődése. Írta: Prouza Vilmos

SELÉNYI VILMOS gyárigazgató Nagyperkátán 1880-ban született, középiskoláit és József kir. műegyetemet Budapesten végezte, ahol gépészmérnöki diplomát nyert. Pályáját 1907-ben Lábatlan községben kezdte a cementgyárnál, 1913-ban a tordai új cementgyár vezetését vette át, 1923-ban az oláh megszállók magatartásáért letartóztatták és ezért eladta e gyárat és visszaköltözött Lábatlan községbe. A lábatlani cementgyárat újjáépítette, új mészégetővel kibővítette. A törvényhatósági bizottság és a képviselőtestület tagja. Gyárában 1200 munkást foglalkoztat. Kenyérmez 6-tábor SILL EDE alezredes 1886-ban született Tokajon. Tanulmányait Budapesten és a wienerneustati katonai akadémián végezte. 1906-ban hadnagy lett és a 63-ik cs. és k. gy. e.hez került. 1911-ben főhadnaggyá léptették elő és a 39. ezredhez helyezték át. Mindjárt a világháború legelején kikerült a harctérre és 1914. szeptemberben már megsebesült. Ekkor a király a III. oszt. vaskoronarenddel tüntette ki. 1915ben százados lett. A harmadik isonzói csatában mint ideiglenes zászlóaljparancsnok vett részt és a III. oszt. katonai érdemkereszttel s az arany tiszti vitézségi éremmel tüntették ki. 1916. és 17-ben vezérkari szolgálatot teljesített. Végigkiizdötte a szerb, orosz és olasz harctereket. Megkapta még az ezüst és bronz katonai érdemérmet, a bronz érdemérmet piros-fehér szalaggal, a Károly csapat keresztet, sebesülési érmet, a II. oszt. porosz vaskeresztet stb. A román megszállás Erdélyben érte, ahol először Brassóba, majd Krajobába internálták. 1920-ban azonban már Budapesten volt a „vasi" gyalogezred századparancsnoka. Résztvett a Tiszántúl megszállásában, ahonnan Kőszegre került. 1922-ben a 7. honvédgyalogezredhez osztották be Kaposvárra, ahol őrnaggyá léptették elő és egy évig zászlóaljparancsnok helyettes volt. Utána három évig az I. zászlóalj parancsnoka, majd egy évig ezredparancsnok helyettes volt. 1927-ben dicsérő legfelsőbb elismerést kapott. 1927 november elsején a m. kir. 4. honvéd kerékpárzászlóaljhoz Kenyérmezőim)