Békássy Jenő: Komárom és Esztergom vármegyék ujjáépitése Trianon után

A dorogi szénbányászat története és fejlődése. Írta: Prouza Vilmos

ben végrehajtásra. A vae victis jegyében született trianoni békeszerződésből fakadó nyomor ugyanis ez időre már elsorvasztott az országban minden vállalkozást. Sok üzem kénytelen volt teljesen leállni és a megmaradtak is arra kényszerültek, hogy üzemüket a minimumra csökkentsék. E katasztrofális pangás hullámszerűen átvivődött a bányákra is, mert elveszítvén fogyasztóikat, a termelést korlátozniok kellett, aminek nyomán Dorogot sem kerülte el a szanálás. A szanálás keresztülvitelében a vállalat tekintettel volt az illetők körülményeire s csak olyan munkást bocsátott el, akinek otthon, falujában megélhetése volt, tisztviselőt pedig csak olyant, aki nyugdíjjogosultsággal bírt. A nagy gazdasági válság maga után vonván az üzemek koncentrációját, 1925. évben a Salgótarjáni Kőszénbánya r.-t-ba beolvadt az Esztergom-Szászvári Kőszénbánya r.-t. és a Hungária Mészipar r.-t. Kisebb-nagyobb zökkenésektől eltekintve, mint amilyen pld. 1926. évben Reimann-aknai robbanószertárának bűnös meggyújtása volt, melynek — ha a tüzet elfojtani nem sikerül — esetleg az egész üzem esik áldozatul, komolyabb esemény nem zavarta a bányák helyzetét az utolsó esztendőkben, s a fejlődés, — bár a múlthoz viszonyítva sokkal lassúbb lépésben, — szemmel láthatólag előrehalad. E fejlődéssel egyidejűleg a lelkek regenerációja is együttjár, aminek tanúbizonysága az 1926. évben megkezdett bányatelepi templom építése. Az építkezéshez szükséges tőke a munkásság és az alkalmazottak adakozásából gyűlt össze. Hozzájárult az építkezési költségekhez még néhai dr. Csernoch János hercegprímás közbenjárására a Magyar Királyi Vallásalap 10.000 pengővel, a Salgótarjáni kőszénbánya r. t. pedig 40.000 pengővel. A templomépítési költségek 200.000 pengőben lettek előirányozva. Befejezése előreláthatólag 1932-re várható. 1927. év elején ez is megvalósul, amennyiben az 5.6 km. hoszszú sodronykötélpálya és a dunai rakodó építése kezdetét veszi. A balsors, mely a dorogi és környékbeli bányászatot eddigelé csaknem szüntelenül üldözte, rövid szünetet tartva — mintha csak e hatalmas alkotás befejezését akarta volna bevárni — újból ránehezedett a dorogi bányászatra. 1927. szeptemberében ugyanis a víz elöntötte az Auguszta-aknát. A megcsapolt földalatti patak percenként 40 köbméter vizet zúdított e bányába. Miután pedig az Auguszta-akna régi művelései útján az annavölgyi kerülettel összefüggött, ez utóbbi bányát is elöntötte a víz. Emberéletben szerencsére nem esett kár. Az Auguszta-aknai vízbetörés kereken 1600 munkást, hozzátartozóikkal pedig körülbelül 4000 lelket számláló lakosságot úgyszólván szempillantás alatt fosztotta meg kenyerétől. Nemcsak a két bányát sikerült rövidesen vízteleníteni, hanem programmszerűen végrehajtott víztelenítési munkálatokkal biztosítani lehetett a dorogi szénbányászat egész jövőjét. Schmidt Sándor bányaigazgatóban olyan ember állott e válságos helyzetben a bányák élén, akinek erejét a veszély nemcsak, hogy nem csügesztette, hanem szinte megsokszorozta. A régi víz181