Békássy Jenő: Komárom és Esztergom vármegyék ujjáépitése Trianon után

baráti Huszár Aladár

nemzeti alapon való szervezkedés, melynek azonnal éltető lelke lett, míg a női szervezetek kiépítésein fenkölt gondolkodású neje fáradozott. 1919 január 15-én, amikor a szervezkedés a leglázasabban folyt, egy Lauka Károly nevű cseh légionárius főhadnagy 80 emberével egyszerűen besétált Balassagyarmatra és megszállotta a várost. Dr. H. A. akkor vármegyei főjegyző volt és mint ilyen részt vett Rákóczy István akkori kormánybiztos vezetése alatt álló küldöttségben, amely 1919 január 26-án Zólyomban felkereste Srobar cseh minisztert és megkérdezte tőle, hogy mi a tervük és szándékuk a cseheknek Balassagyarmat városával. A küldöttség azzal a szomorú hírrel jött vissza, hogy Balassagyarmatot a csehek maguknak vindikálják. E megszállás alatt a csehek példás rendet tartottak fenn és főleg a vasút, posta és távirdaforgalom biztosítására feküdtek rá. A magyar közalkalmazottak közös megállapodással megtagadták a szolgálatot és így éles összeütközésbe kerültek a csehekkel. Főleg a vasutasokat gyötörték a megszállók, akik végső elkeseredésükben elhatározták, hogy a cseheket kiverik a városból. A vasúti állomástól mintegy 14 kilométernyire Bajac százados és Visy főhadnagy összeverbuválnak egy elszánt csapatot, hogy rajtaütnek a esetieken. Amikor ezt Rákóczy kormánybiztos megtudta, Budapestre, utazott utasításokért és megbízta Huszár Aladárt, hogy szervezze meg a polgárőrséget az esetben, ha távolléte alatt a katonák és vasutasok tényleg kiverik a cseheket. A rajtaütés január 29-én hajnalban megtörtént, a cseh előőrsöket ártalmatlanná tették, azonban a honvédlaktanyában levő cseh katonák, — noha parancsnokuk elesett — eltorlaszolva tartották magukat. A magyar katonaság, amely akkor már telítve volt forradalmi szellemmel, otthagyta a kétségbeesett várost és rendetlen csoportokban visszavonult Nándorba. A helyzet rendkívül válságos volt. A kaszárnyába bezárkózott csehek folyton tűz alatt tartották a környéket, mert Losonc és Ipolyság felől segítséget várhattak. A fegyveres polgárság viszont állandóan lőtte a kaszárnyát, de minden pillanatban ki volt téve a cseh hátbatámadásnak. Az izgalom tetőpontra hágott, mert senki sem tudhatta mit hoz a következő pillanat. És ezekben a rettenetes percekben Huszár Aladár magához ragadta a parancsnokságot, honvédhuszár főhadnagyi egyenruhájában intézte a város védelmét és a kaszárnya elleni ostromot. Erre a csehek a laktanyában megadták magukat. Az úgynevezett „iglói géppuskás század" különvonaton megérkezett aznap délben, átvette a foglyokat és alig két órai tartózkodás után tovább vonult. A város ismét katonaság nélkül állott, az izgalom fokozódott, a lakosság tömegesen menekült. Ezekben a reménytvesztett órákban Huszár Aladár volt a védelem lelke, a polgárság reménye és teljes bizalmának letéteményese. A lelkeket lenyűgöző izgalom és kétségbeesés csak január 30-án szűnt meg, amikor megérkezett két zászlóalj gyalogság, amely a rendet helyreállította. Tormay Cecil, a kiváló és elismert írónő H. A. ezen hazafias és férfias hőstettéről gyönyörű szavakban emlékezik meg „Bujdosók" című munkájában. 18 9