Békássy Jenő: Komárom és Esztergom vármegyék ujjáépitése Trianon után

Komárom és Esztergom vár-megyék egyesítése, írta: Karcsay Miklós

ügyminiszter 1925 július l-ig újabb 20%-os létszámcsökkentést helyezett kilátásba. Egyelőre január l-ig megszüntetett a központnál 3 díjnoki, 3 hivatalszolgai és 1 tisztilegényi állást, ami 10%-os létszámcsökkentésnek felel meg. A belügyminiszter a további létszámcsökkentést, amennyiben az elkerülhetetlen lesz, a járásorvosi állásoknak egészen, vagy részben való megszüntetésével tervezi. Ezen létszámcsökkentés folytán elbocsátott alkalmazottak közül a törvényhatóság saját háztartási alapja terhére 2 díjnokot és 1 tisztilegényt újból alkalmazott. A létszámcsökkentés a városoknál és a községeknél is keresztülvitetett. A munkanélküliség nyomán járó elégedetlenséget a szocialista szervezetek kihasználták osztályelleni ellentétek kiélesítésére és politikai céljaikra és nem egy helyen a nemzetiségi izgatás fegyvereit is felvonultatták. A munkanélküliség enyhítésére a kormány által kezdeményezett inségenyhítő akció kapcsán közérdekű munkák kivitelére kilátásba helyezett kölcsönből azonban az ideiglenesen egyesített vármegyék törvényhatósága nem kapott egy fillért sem, bár erre való igényét bejelentette. A kormányzat, mely igyekezett kibontakozást keresni abból a zilált helyzetből, melybe az államháztartást a háború, az azt követő forradalmak és megszállás juttatták, hova-tovább több terhet hárított át a törvényhatóságok vállaira. Teljesen beszüntette a törvényhatóságok útalapjainak segélyezését, az összes dologi kiadásokat a vármegyékre hárította át és beszüntette a városok segélyezését is. Az 1924. évi IV. t.-c., az úgynevezett szanálási törvény és az annak alapján kiadott rendeletek a vármegyék és községek háztartását egészen új alapokra fektették. # # • Az a nagy és dicső mult, mely az összes vármegyék, köztük Komárom és Esztergom vármegyék nevéhez fűződik és az a körülmény, hogy a vármegyék a csonka ország közéletében, jövőjének kialakításában ma is fontos szerepet töltenek be, eléggé indokolttá teszik, hogy jelen helyzetükkel is tárgyilagos gonddal, de egyszersmind megértő lélekkel foglalkozzunk. A csonka vármegyék jelen nehéz és küzdelemteljes napjainak története egy darab a csonka ország történetéből és kicsiben hű tükre a csonka ország közállapotainak. Ezt a történetet lapozva fel kell ismernünk azt az igazságot, hogy a közintézmények közül az az igazán értékes és maradandó alkotás — és ilyen a vármegyék intézménye is —, amelynek gyökerei a nemzeti lélek sajátosságaiból szívják éltető erejüket és amelyek nem máról-holnapra, egy-egy felszínre került tudományos szisztéma alapján, egy-egy politikai fordulat változásaiban, vagy egyes hatalmi tényezők hatalmi szavával alakultak meg, hanem amelyek a történelem érckohöjában fokról-fokra kovácsoltattak azzá, amik. 15