Békássy Jenő: Komárom és Esztergom vármegyék ujjáépitése Trianon után

Az Esztergomi takarékpénztár

Katii. Kör és a Nemzeti Hitelintézet ügyésze, törvényhatósági bizottsági és városi képviselőtestületi tag. KOMÁROMY FERENCZ fürész és famegmunkálótelep tulajdonosa 1864-ben Komáromban született, iskoláit ott és Esztergomlián végezte. 1885-ben alapította fatelepét Esztergomban, amelyet azóta vezet. Törvényhatósági bizottsági és képviselőtestületi tag. Egyike Esztergom legnagyobb vállalkozóinak és népszerű tagja a társadalomnak. KORNHÁBER SAMU SÁNDOR ny. ezredes Drohobitz községben, Lengyelországban, 1873-ban született, a kadettiskolát Karmon végezte. 1893-ban a 26. gyalogezrednél mint tiszthelyettes teljesít szolgálatot és fokozatos előléptetés után 1920 május 1-én nevezték ki ezredessé. 1921. augusztusában vonult nyugalomba. Az ellenforradalom alatt éjjel-nappal a város rendjére őrködött s neki köszönhető, hogy a forradalom rettenetes napjai minden vérontás nélkül zajlottak le Esztergomban. A város védelmében megszervezte a tiszti őrséget és az első járőrt maga vezette, tagjai pedig a fia és a veje voltak. Háborús kitüntetései a III. oszt. katonai érdemkereszt, két Signum Laudis, sebesülési érem, Károly csapatkereszt stb. néhai krasznai Dr. KRASZNAY GÁBOR kormányfőtanácsos, kir. közjegyző 1862. július 7-én Kemecsén (Szabolcsvármegyében) született. A jogi tanulmányokat a debreceni jogakadémián 1882ben elvégezvén, Nagykárolyban ügyvédjelölt s még ugyanazon évben Szatmárvármegye tiszteletbeli aljegyzője lett 1885. junius 15-én a budapesti tudományegyetemen jogtudori oklevelet, 1886ban pedig ügyvédi oklevelet szerzett és Nagykárolyban ügyvédi irodát nyitott. Az 1889. év május havától Tapolczán, az 1891 november havától Debrecenben közjegyzőhelyettes, majd 1895 év február 13-án kinevezték kisújszállási kir. közjegyzővé. Csakhamar a debreceni közjegyzői kamarának választmányi tagja, az 1908 év óta annak titkára és fegyelmi bírósági tagja volt. A háború kitörésének esztendejében kerül Esztergomba, ahol csakhamar népszerű tagja lett az uri társadalomnak. 1927-ben érdemei elismeréséül kormányfőtanácsossá nevezték ki. 1928. junius 3-án bekövetkezett halála osztatlan részvétet keltett az egész vármegyében, ahol jovális, kedves és szeretetreméltó alakját ismerték és nagyrabecsiilték.