Bárdos István: Komárom-Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék közművelődési élete (1923-1938)

- 60 J; beható tanulmányozása ós ismertetése, műemlékeinek feltárása, megőrzése és muzeum alapitása, illetve a meglévő kibővitése." /82/ A fejlődő muzeum, amelyet Magyary Zoltán saját fayance műtárgyainak és egyéb gyűjtésének átadása mellett mások is gyarapitottak, lassan országosan is figyelemre érdemes anyagot mondhatott magáénak. Ilyen előzmények után került sor 1938. junius 26-án délelőtt 11 órakor a Piarista rendházban elhelyezett Muzeum megnyitására. A megnyitó beszédet Magyary Zoltán tartotta, aki muzeumi tárgyak adományozása mellett, például az első katalógus nyomtatási költségeinek magára vállalásával jelentős anyagi áldozatot is hozottá az intézményért. Beszédében kifejtette, hogy mindezzel: "nemcsak a rend iránti soha nem muló háláját akarta leróni, hanem a nemzetnek is szolgálatot kivánt tenni megmentvén és megőrizvén Tata és környéke múltjának azokat a beszédes emlékeit, amelyek bizonyitják, hogy itt már régen magas kulturális értékű település volt." /83/ VI. Képzőművészeti élet: A művészeti életnek ez a fontos ága, hasonlóan a muzeumi élethez előbb egy centrumu volt, majd a 30-as évek elejétől folyamatosan megerősödő tatai szellemi élet révén két pólüsuvá változott. Esztergom képzőművészete-hagyományait tekintve^-a nagy egyházi épitkezésekkel fonódott össze. A festészet, szobrászat és az épitészet fejlődése egyaránt az egyetlen szóbajöhető komoly mecénástól a főpapságtól és annak konzervativ Ízlésétől függött. Határozottan szembefordultak a materialiamussal,