Bárdos István: Komárom-Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék közművelődési élete (1923-1938)

- 28 J; állomástól a Széchenyi térre. A találkozón valamennyi fellépésképes énekkar megjelent. Ott volt: a tokod-altárói vegyeskar, a süttői vegyeskar, a tatabányai nőikar, a vérteskethelyi férfikar, a vértesszöllosi dalkör, az esztergomi Katolikus Legényegylet dalárdája, a csolnoki dalkör, a szőnyi férfikar, az alsógallai Iparosok és Kereskedők dalköre, a bánhidai férfikar, az esztergomi Turista dalárda, a tatatóvárosi Keresztény Polgári dalkör, a Tata és Vidéke Ipartestület dalárdája, a banai férfikar, a tokodaltárói férfikar, a tatabányai ipartestület dalárdája. Kiemelt figyelmet kapott a vármegyei népmüvelés másik dédelgetett gyermeke, a tárkányi cigányiskola is, amelyet szociális és népművelési kérdésként kezeltek egyidejűleg. Az oda járó cigányok rendszeres segélyt kaptak. 1937-ben például a Vöröskereszttől 20 kg fehérneműt, a járástól pedig felsőruhákat és cipőket. Ezzel egyidejűleg arról adott hirt a sajtó, hogy "Az iskola működése óta a cigány telep erkölcseiben és modorában igen sokat javult, a tanulók előmenetele kitűnő és igen pontosan, szivesen látogatják az előadásokat." /38/ Az év végi záróvizsgát követően az immár 2. osztállyál is rendelkező iskolát államosították, de meghagyták az Iskolánkivüli Népművelési Bizottság hatáskörében, amely a sikeren felbuzdulva ujabbak létesítéséről hozott határozatot. Már jelentkező is volt a következőre a banaiak és az ácsiak személyében. Az iskolák létrehozásából azonban semmi sem lett.