Bárdos István: Komárom-Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék közművelődési élete (1923-1938)

- 1 I. A két Vármegye egyesitése, szétválása: A Trianoni békeszerződést követően közigazgatásilag értelmetlenné, gazdaságilag tarthatatlanná, politikailag pedig a konszolidáció egyik gátló tényezőjévé vált "csonka Vármegyék" fenntartása. A felismerést követően a megfelelő döntések meghozatala nem várathatótt sokáig magára. A pénzügyminiszter 1923« juniusának utolsó napjaiban javaslatot terjesztett a nemzetgyűlés elé .a- kov*ot ken

ő vármegyék összevonásáról :-~Gy4r-tíos 011,—Es

z t c r g

om—Komár-efH-r~ltóg

r á d 1

Io nt

,—Bors o d Gomör és Kishont

r Zem-pX

én-Aba

u-j—Tomer,

—

Oz

at

mái—U

gp

cs

a és Bar e g,. ^zadiolna^hagTBékés Arad, Csan

ádTo

r o

nt-ál. A javaslat szerint Esztergom-Komárom vármegye három járásból állna, Esztergom székhellyel. A nemzetgyűlés 1923. szeptember hatodikán az előterjesztést Esztergom-Komárom vármegye vonatkozásában változtatás nélkül megszavazta. Az előterjesztés és a döntés meghozatala közötti időszak meglehetősen zajos tiltakozáshullámokat hordozott magában. A Komárom megyei vezetés inkább Győr felé gravitált, s szivesebben látta volna egyesitését nyugati szomszédjával mint az északival. Az egyesités elkerülése érdekében még küldöttséget is menesztett a kormányzóhoz, a következő gazdasági és infrastrukturális ellen érveit hangoztatva: a Vármegye községei nagyobbrészt: "...az uj székhelyet Komáromon keresztül tudják megközelíteni ugy, hogy egy éjszakát ott kénytelenek időzni. ...Ma amikor a közigazgatás jórésze telefonon közvetitődik ... lehetetlen helyzet áll elő, mert jelenleg Komárom Vármegye összes községei csak Budapesten keresztül tudnak Esztergommal érintkezni." /I/ Az egyesitést, mely országos érdek volt a helyi tiltakozás természetesen nem