Bárdos István: Komárom-Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék közművelődési élete (1923-1938)

- 26 J; nem sikerült megbizható adatot találnunk. A iíépmüvelés eszköz ellátásának javulását jelzi az előbbi adatokon tul, hogy vizsgált időszakunk végére valamennyi villanyárammal rendelkező települést vetítőgépekkel láttak el. Tartalmi vonatkozásban egyre nagyobb szerepet kapott a Szent István év előkészítése és általában a vallásos nevelés. Jó példája ennek az a lelkigyakorlat-sorozat, amelyet a dorogi bánya 12 munkásotthonában tartottak meg 1937 telén a nagyböjt ideje alatt. Az ifjúság fokozott ideológiai befolyásolása érdekében ebben az időszakban - lényegében a háború előestéjén jelentős lépéseket tettek a levente szervezet katoiai jellegének erősitése érdekében. Az alispán pl. a vármegyei Testnevelési Bizottság kérésére rendeletet adott ki: "Az iskolánkivüli népmüvelés és az iskolánkivüli ifjak testnevelése, leventék részvétele lőterek épitésénél, a leventesapkák hordása, leventeegyesületek működése" tárgyában. A rendelet szerint kivánatos, hogy a jövőben a leventék részére rendezett iskolánkivüli népművelési előadásokon a levente egyesületek vezetőin és a leventéken kivül vegyenek részt a "helyi intelligencia képviselői" valamint a "... világi és egyházi elöljárók is." /36/ A dal "tömegnevelő és fegyelmező" erejének nagy jelentőséget tulajdonitó vármegyei irányitás munkája nyomán 1937 végére a dalkörök száma 42-re emelkedett. Ez a fejlődés teljes mértékben egybeesett az országos tendenciákkal. A gondokat tehát központilag is érzékelték. így került sor arra, hogy a