Bárdos István: Komárom-Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék közművelődési élete (1923-1938)

- 19 J; hatóságok jelentős erőfeszítéseket tettek a hatékonyság fokozását lehetővé tévő ujabb eszközök beszerzésére is. A leirtak ás a mellékelt táblázat adatai /előadások, tanfolyamok, előadók száma/ egyaránt azt mutatják, hogy itt valami olyan lázról volt szó, amelynek eufóriájában feledhetőnek vélték a válság, a nyomor igazi problémáit. A vármegye eredményeit e vonatkozásban vitatni nem lehet. Elég talán az itt folyó munka intenzitásának felbecsülésére a következő néhány adat is: az országban az egyik fővárosi újság adatai szerint 17.000 előadó működött 1934-ben, Komárom-Esztergom vármegyében: 741, ezen belül a tatai járásban: 253 fő. Ez a szám figyelembe véve a vármegye nagyságrendjét, s azt, hogy az előadók zöme országos viszonylatban Budapestre koncentrálódott, meglehetősen szép eredmény. Ezekután aligha csodáihatók a Tata-Tóvárosi Hiradó cikkírójának büszke mondatai: "A régi 'szabadmüvelődéssel' szemben ma már a legeldugottabb faluban is rendszeres népművelési munka folyik előre kidolgozott tervezet, központi irányítás mellett." /28/ A helyi és országos érdeklődés alakulásába, a tartalmi tényezők egyes elemeinek felerősödésébe és mások elhalványulásába a korábban már emiitettek mellett minden bizonnyal közrejátszott az az egyszerű tény is, hogy az 1932-ben kultuszminiszterré kinevezett Hóman Bálint koncepciója ezidőtájt már éreztetni kezdte hatását. Ez a koncepció pedig éppen a korábban már emiitett ideológiahordozó ágazatok fejlesztését, és ezzel egyidejűleg a közvetlen mezőgazdasági, ipari termelést segito ismereteket tartalmazó népművelési formák viszony-