Balogh Péter: Örökség

Tartalom - Etter Jenő életrajza (1897-1973) - Erkölcsi példaadása és cselekedetének tragikuma

Vagy menjünk tovább, amiről eddig kevés szó eset: amikor a "hálás" utókor említésre méltónak sem találta bemutatni ezt az emberi nagyságot, és szinte kihúzott alóla mindent - az utolsó tíz évet leszámítva - ami anyagi megélhetését, öregségét biztonságossá tehette volna - hogyan fogadta ezt ez a jobb sorsra érdemes ember? Könyvei és írásai közé menekülve azt mondta: végre megadatott neki az, hogy azzal foglalkozhasson, amit legjobban szeret. Bár följegyzései, naplóvezetése szinte egész életében folyamatosan készültek, egyes más témakörű írásai, az utolsó 15-20 év munkái együttesen várnak egy hozzáértő filológus vagy helytörténész értékelő elemzésére. Egyáltalán, és elsősorban magának a városnak kellene megemlékeznie erről a nagy fiáról, aki abban is egyedülálló a polgármesterek között, hogy íróember volt, literátus. Mindaddig, amíg az esztergomi emberek nem ismerik meg ennek a tiszteletet érdemlő polgármesterüknek a pályafutását és emberi mivoltát, úgy vélem, hogy addig emberi nagysága, cselekedetének súlya a sárba vész és igazából ez lenne a tragikus, nemcsak az ő tragikuma, hanem a városlakóké is, a miénk. Bízzunk benne, hogy nem így lesz! 17