Balogh Péter: Örökség

Tartalom - Etter Jenő életrajza (1897-1973) - Erkölcsi példaadása és cselekedetének tragikuma

Mégis, az egyszerű emberek, a józan felfogásúak, a "pillanatnyi" érdekeiket nem féltők már akkor is nyílt szíwel egyazon állást foglaltak vele, amikor a lengyel menekültek érdekében cselekedett és emelt szót; a helybeli zsidóság megmentése érdekében pedig, ha nem is tehetett mást, de egyértelműen kifejezésre juttatta a parancs végrehajtóival szemben, hogy ö ehhez nem nyújt segédkezet. Őbennük is az embert látja, a sorstársat, akit, ha eddig tisztelt és elfogadott, nincs oka továbbra is nem azt tenni. Mindebből látható, hogy életében következetes és egyenes vonalú pályát futott be, méltán tekinthetjük a polgári humanizmus azon megtestesítőjének, akikre sokkal nagyobb számban lett volna szükség, bár ellenállásuk akkor is csupán egy csepp lett volna az embertelenség tengerében. Erkölcsi példaadása és cselekedetének tragikuma Ebben a fejezetben egyértelműen folytathatjuk azokat a gondolatokat amelyeket az előzőben elkezdtünk. Természetszerűen azonban egyre jobban összegződnek a megállapítások, amelynek egy kritikus időszakban élt és közéleti pozíciót betöltött emberről nyújtanak képet. Az, hogy példát adott akkor, és most is, szinte már elcsépelt szólam, amivel a ma embere csak akkor tud valamire menni, ha egyáltalán elfogadja és tudja azt, hogy az emberek társas viszonylatában mit jelent az erkölcs! Ha elhiszi azt, hogy egyáltalán vannak ilyen emberek, akik képesek arra, amit Etter Jenő tett; és szükségét érzik manapság is annak, hogy megnyilvánuljon most is valami magasabb rendű humánum, ami a szegények, kiszolgáltatottak, megalázottak irányában nemcsak jogokat nyújt, hanem áldozatot is vállal. 16