Balogh Péter: Örökség

Tartalom - Etter Jenő életrajza (1897-1973)

Álljon itt ennek bizonyítására már a kalocsai éveiben választott jelmondata: "Et si omnes, ego non" - vagyis: és ha mindenki, én (akkor) sem ... Ez a jelmondat azután, úgy gondoljuk, végigkíséri öt egész életén, és jellemezi minden cselekedetét. 1915-ben tiszta jelessel érettségizik, majd ezt követően, mint önkéntes, katonának jelentkezik és rövid kiképzés után Galíciába vezénylik a frontra. A harctéren megsebesülve kapcsolatba kerül az ott élő lengyelekkel, akiknek embersége folytán segítséghez jut, hogy a hadikórházba kerülhessen. Itt érik azok az első pozitív benyomások, amelyek a későbbiekben a lengyel emberekkel való együttérzését és segítőkész magatartását motiválhatták. Sebesülését követően már nem küldik vissza harcmezőre, hanem rövid időre Bécsben, a Hadügyminisztériumban teljesít adminisztratív szolgálatot. 1917-ben Kassán felveszik a Gazdasági Akadémiára, ahol mezőgazdász oklevelet szerez 1919-ben. Ekkor még úgy tűnik, hogy a mezőgazdaságot választja életpályájának. Közben azonban 1918-ban megkezdi jogi tanuimányait is, amit 1921-ben jogi doktorátussal zár. 1922-ben már joggyakornok, '24-ben ügyvéd, majd 1925-ben megválasztják Esztergomban városi főügyésznek. Közben a helyi Takarékpénztár Rt. igazgatósági tagja lesz. 1925 családi életében is fontos dátum: ebben az évben feleségül veszi Mattyasovszky Máriát. Házasságukból két fiú születik: Jenő és Nándor. 1941-től a város polgármestere 1944. július 3-ig, amikor is felmentik addigi beosztásából a lengyel háborús menekültek nyilvános megsegítése, ezenkívül a városban lakó zsidóság gettóba hurcolásának megakadályozása miatt. Felajánlják neki Máramarosszigeten az ottani polgármesteri állást, ami számára egyértelmű lett volna a deportálással és a halállal. 13