Bády István: A Bazilika árnyékában

Közigazgatás (1944-1946)

I elrejteni, hiszen Pestről már nem jöhettek ki. Az egy mázsa ezüstöt, a leltár egyik példányával együtt, egy erős, több rétegű utazóbőröndbe helyeztük el és hármas kulccsal lezártuk, majd a domboldalon elástuk. Két hét múlva Kertész Nándor dolgozói közül Tóth József, aki egyben a gazda is volt, beállított hozzám egy kocsival, és hozta magával a háromszoros kulccsal lezárt bőröndöt azzal, hogy a környéken már kitudódott, hogy hol van elásva az ezüst; ők emiatt nagyon félnek és ezért felelősséget sem vállalnak, hogyha ott elrabolják. Ezt a bőröndöt is lepecsételtük, bízva abban, hogy a polgármesteri pecsét majd megvédi a németektől is, az oroszoktól is. A lakásomra beszállított ezüstöt a szeneskamrába ástuk el, véltük: biztonságosan. Az ezüst elásásához családon kívül álló személyt is fel kellett kérnem, mivel az előző napi autóbalesetem miatt járóképtelen voltam. A kincsek négy hónapig teljes biztonságban voltak a szeneskamrában. A rendőrségi felhívás után természetesen jelentettem a rendőrségen, hogy nálam is van zsidó vagyon, és megneveztem a tulajdonost. A kapitányság akkori vezetői ismerték Kertész Nándort, bejelentésemnek nagyon megörültek; de különösen az utazóládában lévő ezüstökről felvett listának, amit átadtam nekik. Felszólítottak, hogy a mázsa ezüstöt haladéktalanul szállítsam be a rendőrségre. Közöltem velük, hogy ennek nem tehetek eleget, egyrészt mert az utcai közlekedés bizonytalan, másrészt pedig mert nekem sem autóm, sem lovam, sem kocsim, szóval szállítóeszközöm nincs. Mondtam, ha akarják jöjjenek és eüsmervény ellenében átadom. Nem jöttek, ellenben szinte nap mint nap fellüvtak, hogy szállítsam már be az ezüstöt. Naponta ismételtem én is a magamét. Közölték, hogy nekik az ezüst sürgősen kellene, mert a felsőbb szerveknek el kell róla számolniuk. E huzakodás közben, április 20-a táján megjelent nálam Kienastné, a svájci konzul felesége, Oravecz Gyula főkönyvelő kíséretében. Egy szamaras-öszvéres kocsival jöttek az ezüstért. Kienastné már jóval 60 felett volt, csodálkoztam is azon, hogy egy ilyen öszvéres szamárral vontatott lapos kocsival elindultak Budapestről. Az öszvért a főkönyvelő hajtotta, aki 60 év körüli, őszhajú, alacsony, kicsit köpcös ember volt. Kienastné, „stílusosan", elég kopott ruhát viselt. Mégis meglepett, hogy ilyen veszélyes, alig elcsitult hadihelyzetben ho55 *