Bády István: A Bazilika árnyékában

A két háború között

I kus megjelenésű, törékeny kis ember volt, hallatlan energiával: az alkotmányosság fáradhatatlan védelmezője, nagy tudású jogász, pénzügyi szakember és kiváló szónok. Puritánsága végig kísérte őt egész életén. 1945 után is tevékeny szerepet töltött be Esztergom életében, de nem feltűnő módon, hanem természetéhez híven, szerényen. A kisgazdapárt tagjaként ott ült a városi képviselőtestületben is. A második országgyűlési választás után Schlachta-párti képviselő lett a Parlamentben, Kisházi Mihállyal együtt, aki szintén esztergomi volt. Képviselőségük azonban nem sokáig tartott: mindkettőt súlyosan elítélték, 6—7 esztendőt kaptak. Gróh magas korára való tekintettel 4 év múlva szabadult, de azonnal internálták. Dömösre „költözött", egyedül. Időközben ugyanis meghalt a felesége is, gyermekei pedig korábban külföldre távoztak. 1956-ban dömösi kis paraszti szobájában felkereste őt a svájci konzul képviselője, aki átadta neki a Svájcban élő József nevű fiának — az ottani pénzvilág egyik magas állású tisztviselőjének — üzenetét, hogy magányosságra való hivatkozással költözzön át hozzá, Svájcba. (Másik fia Kanadában élt, a leánya pedig Olaszországba ment férjhez). Gróh, aki akkor már a 80. évéhez közeledett, csak mondatnyi levelet írt fiának, s azt átadta a konzul megbízottjának. Ez a levél pedig így hangzott: Hazádnak rendületlenül, légy híve oh magyar .. . Esztergom legszebb barokkháza a Gróh-ház volt, talán az ma is; ott áll a Széchenyi téren, a Posta-palotától a második emeletes ház. Ezt a házat 1952-ben államosították. Tulajdonosa a maga részére csak egy szobát tarthatott meg, azt is csak addig, amíg — mint volt országgyűlési képviselőt — el nem ítélték és be nem börtönözték. Bánomy Antal városi főjegyző egykor osztálytársa volt Gróh Józsefnek. Mire Gróh József kiszabadult, már csak ketten éltek az osztályból. A két utolsó osztálytárs megállapodott egymással, hogy aki a másikat túléli, az fogja búcsúztatni az elhunytat. Gróh tovább élt egy-két évvel, mint Bánomy Antal, tehát neki jutott az a szomorú feladat, hogy volt osztálytársát elbúcsúztassa. A rögtönzött szavak — erre később döbbentünk rá — egy valamikori osztály utolsó érettségi találkozójának szóltak: egy nagy generációt temetett Bánomy Antallal együtt, amikor egymaga 34