Bády István: A Bazilika árnyékában

A lemondás másfél éve és a Mindszenty-ügy

I hogy én erről nem tehetek. Azt sem titkoltam, hogy az emberek valóban nem szeretik őt, hiszen egész lényéből sugárzott az Esztergom iránti ellenszenv. * A polgármesteri állásról való lemondásom előtt sok apró esemény történt, amelyek jelezték, mire is számíthatok az akkor vezető szerepet betöltő hivatalos szervek és pártszervek részéről. Közvetlenül 1945-ben is a Nagy Dunán csónakkal közlekedni csak annak volt joga, akinek ún. határ megközelítési engedélyt adtak. Esztergomban ezt a határ-megközelítést számomra elutasították, mindenféle indokolás nélkül, tehát eleve nagyfokú bizalmatlanság nyilvánult meg velem szemben az akkori rendőri szervek részéről. Hiába próbálkoztam én a belügyminisztériumban is, szóvá téve ezt a lehetetlen állapotot, azt mondották ott is: hiába vagyok polgármester, de a Dunára nem engednek és engedélyt nem kapok! A Belügyminisztériumtól 1946 nyarán felszólítást kaptam, menjek át Párkányba tárgyalni a kishatár forgalomban történő utazások előkészítése tárgyában. A táigyaló fél Jóhanyák nevű főszolgabíró volt, akivel aránylag rövid tárgyalás után az előzetes megállapodást megkötöttük és magunkkal hoztuk. Amikor a csónakkal átvittek Párkányba, 1946-ban, ez volt a legutolsó „csónakba szállásom". Ettől kezdve jelenleg sincs határmegközelítési engedélyem. (Már nem is kértem.) Ez a bizalmatlanság magyarázza azt is, hogy 1960-ig útlevelet nem kaptam, indokolás nélkül elutasítottak. Közvetlen tapasztalataim alapján megállapítottam, hogy állandó lehallgatásnak voltam kitéve, megfigyelték látogatóimat, baráti körömet. Egyes megbízottaknak heti jelentést kellett rólam beadniuk a velem folytatott beszélgetésekről az ún. beugrasztó vélemény-nyilvánítások alapján. Két esztergomi ember volt, aki ezt megmerte nekem mondani oly értelemben, hogy velük, de külön-külön, egymás tudta nélkül, közösen szerkesztettük meg a rólam szóló jelentést. Az egyik esztergomi polgárnak is megadták a szükséges felvilágosítást, hogy miként férkőzzön lakásomba, ill. az édesanyámmal lévő közös házba. 102