Bády István: A Bazilika árnyékában

Cserkészet

CSERKÉSZET \ Városunk utolsó hét évtizedes történelméhez hozzátartozik a ma már az egész világot átfogó cserkészet is. Esztergom ugyanis a régi Magyarország cserkészetének vidéki bölcsője volt. 1913-ban hozzánk is elérkezett a Baden-Powel alapította „boy scout" mozgalom híre. Újszerű, az ifjúság életében és nevelésében forradalmi változást jövendölő intézmény kialakulásáról számoltak be itt is, ott is az egykorú írások. Az ismertetett célok — módszerek sokban különböznek az akkori diákélettől, az iskolai szokásoktól; éppen ezért, az ifjúság életében és nevelésében újabb lehetőségeket, változásokat ígértek. Két esztergomi pedagógus, Parcsami Henrik bencés tanár és Boromissza (Werner) Gyula tornatanár ifjúságszeretetének köszönhető az első esztergomi és egyben első vidéki cserkészcsapat megalakulása. Az előkészületek után 1913. március 12-én 43 lelkes fiú tette le a cserkészfogadalmat. A csapatot Szent Benedek kedves madaráról „hollónak" nevezték el, a 14-es számot pedig 1920-ban kapta a csapat a Magyar Cserkész Szövetség megalakulása után. A meginduló cserkészmozgalmat modern lovagságnak nevezték 70 évvel ezelőtt, amelynek jellemzője: a vallásos lelkiség, a felebaráti szeretet, az adott szó szentsége, a becsület, a kötelesség-tudás és a tisztaság. Mindezt magában foglalja a ma is fennálló 10 cserkésztörvény. A jellemnevelés, az egészséges testneveléssel fonódott egybe. A cserkészet a kisfiút fokozatosan kemény, sokoldalú, határozott fellépésű, jellemes ifjúvá, majd férfivá nevelte. A világcserkészet célját a magyar ifjúság szívébe fogadta, megértette annak mélységét, igyekezett azt magyar nemzeti öntudattal megtölteni és igyekezett a négy évtized alatt Sík Sándor alapeszményét, az „emberebb embert — a magyarabb magyart" megvalósítani. Esztergom és környékének lakossága-polgársága előtt közismert volt a városunkban működő cserkészcsapatok élete, hiszen származásra, foglalkozásra, anyagi helyzetre való tekintet nélkül az ő gyermekeiből alakultak a csapatok. 12