Bády István: A Bazilika árnyékában

Polgármesterségben

I ezredes lett.) Ettől kezdve többször találkoztunk a Honvédelmi Minisztériumban, ahol a honvédség szervezési osztályán dolgozott Tóth János félig-esztergomi származású őrnaggyal együtt. Már első találkozásunkon említettem Muhoraynak, hogy Esztergomban emberemlékezet óta katonai helyőrség volt. Kértem, segítsen a honvédség helyi alakulatának újbóli felállításában. Muhoray készségesnek mutatkozott, felajánlotta, hogy bemutat engem főnökének, Pálffynak (aki később altábornagyi rangban a Honvédség szervezője lett). Ez néhány héten belül meg is történt. Pálffy barátsággal fogadott, kérésemet előadtam és alá is támasztottam indokaimmal. Pálffy ígéretet tett, de kérte a város írásbeli felterjesztését. A képviselőtestület örömmel fogadta a H. M. ígéretét, amelyet a következő évben teljesített is. Így kerültek magyar katonák Esztergomba. Ettől kezdve gyakran voltam Pálffynál a városi — honvédségi problémák tisztázására. Egy alkalommal még védelmét is kértem egy, a személyem elleni támadással kapcsolatban. Pálffy életéről — katonai-szervezői képességeiről beosztottja, a szintén ludovikás Muhoray Zoltán mindig nagy elismeréssel és tisztelettel beszélt. Muhoray véleményét Pálffyról, mint emberről és katonáról magam is osztottam, mindenkor készségesen segítőnek ismertem meg. Ezek után teljesen váratlanul értek az események: Pálffyt letartóztatták, mint a kémbanda tagját! Az újságok így közölték a hírt. Két héttel a szomorú események után a H. M.-ben kerestem Muhoray alezredest. Tóth János őrnagy kétségbeesve ugrott hozzám és suttogva mondta: ki ne ejts Zoli (Muhoray) nevét, de a Pálffyét sem, mert többé te sem léphetsz ki a H. M. kapuján! Eltűnéséről senki sem tudott semmit mondani, vagy ha tudott is, nem mert. Pálffy György altábornagyot — aki ludovikás főhadnagy létére meggyőződésből kilépett a Horthy-hadseregből, aki később megszervezte a demokratikus magyar honvédséget —, a Rajk-perben, Rajkkal együtt ítélték el és végezték ki. Muhoray Zoltán a ,jász-kún hadnagy" is örökre eltűnt, úgy ahogyan akkor, és később is, több ezer ártatlan magyar . . . • # * 83