Bády István: A Bazilika árnyékában

Polgármesterségben

I Már az 1947-es költségvetés tárgyalásánál a város közigazgatási szervezetét mintaszerűnek állapították meg, tehát Esztergomot a mintavárosok közé sorolták: ez még nagyobb kötelezettséget rótt a városi tisztviselőkre. A város pénzügyi helyzete folyamatosan javult, úgy hogy az 1947-ben megállapított államsegély felemelésére már többé szükség nem volt. A város bevételei a saját kiadásokat fedezték (ez természetesen nem jelentette azt, hogy nagyobb létesítményekre már ne kelljen államsegélyt kérni). Bevételeink forrása a különféle adók voltak; az egyenes adó, a jövedelmi adó, a vígalmi adó, a fogyasztási adó, a vámok és a helypénzek. Esztergom városa a múltban bortermelő vidék volt, a borfogyasztási adó is teljes egészében a várost illette. Ugyanez vonatkozott a húsfogyasztási adóra, amely azonban nem jelentett számottevő forrást, hiszen az egy hónapi ellátmányunk mindössze vagy 20 vágómarha és vagy 50 sertés volt. Ezt a húst a helybeli hentesek és mészárosok között osztottuk szét, akik azt szigorú elszámoltatás mellett árusíthatták. Az élelmiszerek beszerzésére igyekeztünk minden törvényes eszközt és lehetőséget felhasználni, a Lakosságot a jegyrendszeren felül is ellátni. Feljegyzéseim szerint a város ellátottjainak száma 6000 fő volt, míg az ellátatlanok száma 16 000. A gazdasági élét megindulásával lassan, fokozatosan emelkedett az önellátók létszáma, csökkentve ezzel a város ellátásának gondjait. Itt egy kedves történet jut eszembe: még alig egy hónapja ültem a polgármesteri székben, amikor megesett. Kis diákként, a szentgyörgy mezei honvédtemető alatt lakó cigánygyerekekkel gyakran barátkoztunk. Elsősorban azokkal a korosztálybeliekkel, akik a Duna-parton velünk fotbaloztak, ugráltak, pajkoskodtak. Közöttük volt Sárközi Győző is. Sok év múltán egy alkalommal a hivatali szobámban megbeszélés zajlott a kerekasztal körül. Egyszercsak megszólalt a telefon az íróasztalon és a helyemre ültem. Közben bejött a titkárnő, valami sürgős aláírnivalót hozott. Ez idő alatt jött be Sárközi Győző is. Aláírás után felpillantok és meglátom: - Győző, hát te hogy kerülsz ide? — kérdezem. Azt mondja: nagyságos polgármester úr, segélyért jöttem! „Hát nem kaptad meg a segélyt, ami jár neked?" De — mondja —, megkaptam, de tetszik tudni 5 gye75