Bády István: A Bazilika árnyékában

Ifjúságom

1 Apai ágról van még egy emlékem: Győri Jánoshoz, az esz­tergomi Forradalmi Törvényszék volt elnökéhez fűz ez az em­lék. Győri nagyanyám édestestvére volt, hétgyermekes szegény­paraszt. Városi szolgálatom ideje alatt kaptam is érte ilyen sza­vakat: „mit keres ez a kommunista-ivadék a városházán?". Ké­sőbb utcát neveztek el róla, az Andrássyt változtatták át Győ­rivé. Nos, ez az oldalági „kapcsolat" 1949-ben sem védett meg, akkor ugyanis rámsütötték, hogy a „klerikális reakció" uszá­lyába kapaszkodom. Korábban, a szovjet hadsereg lapja, az Új Szó viszont még a demokratikus fejlődés híveként emlegetett. Vajon milyen ismérvek alapján osztogatták a címkéket az idők folyamán? Mindmáig megfejthetetlen számomra . . . Anyai ágon Bél-származás vagyok. Anyám Bél Erzsébet, nagyapám Bél István volt. Tagbaszakadt, nagy termetű fuvaros paraszt, egy azon szentgyörgymezei fuvarosok közül, akik a múlt század végén minden nagyobb egyházi-kórházi építke­zésnél ott voltak. Nagyon valószínű, hogy Bél nagyapám — és közvetlen rokonsága — Bél Mátyástól származik; hét gyermeke közül csak a legidősebb fia lett tudós, a többiek egyszerű pa­rasztok, vagy iparosok maradtak. Birtokomban van egy, Zsitva­torokban 1840. szeptember 5-ikén kelt eredeti Bizonyítvány (jegyzőkönyv), amely leírja nagyapám nagyapjának — tehát ükapámnak - vitáját a Borz testvérekkel, amely végül vízi ve­rekedésbe torkollott. Az 1940-es évek elején mind a köztisztviselőknek, mind pedig a tartalékos tiszteknek be kellett szerezniük az úgyne­vezett származási igazolványt. Ami másoknak időtrabló, ne­héz, sőt fájdalmas procedúra volt, az nekem igen könnyű, hi­szen ameddig csak a keresztlevelek és a házasultak könyve Szent­györgymezőn visszakereshető volt (1801-ig), vagy még tovább a vízivárosi plébánián, a foglalkozás rovatában ez a megjelölés szerepelt: colonus-fossor, azaz földműves, kapás, gazdalegény, szőlőműves. Ennél rangosabb „ős" csak oldalágon akadt: egy bencés tanár és két ferences barát. Mindhárman megérték az aranymiséjüket, az 1880-as években haltak meg. Egyeneságú felmenő rokonaim hat eleminél többet nem végeztek, valamennyien földműves emberek voltak, a maguk 5—10 holdján gazdálkodtak. így a mi családunk és rokonságunk 9

Next

/
Thumbnails
Contents