Bády István: A Bazilika árnyékában

Közigazgatás (1944-1946)

1 szavaztatta le — más-más városokban és helyeken — a kommunis­ta pártra voksolókat.) A kisgazdapárt óriási bukása nemcsak helyi jellegű volt, tag­sága országosan is minimálisra csökkent. A megengedett ún. mel­lékpártok viszont hatalmas eredményt értek el. Városunkban a Schlachta-párt 6987 szavazatot kapott és két képviselőt kül­dött a parlamentbe, dr. Gróh Józsefet és Kisházi Mihályt. Nem­sokáig voltak képviselők, rövid idő múlva börtönbe kerültek, előtte természetesen — a törvényességet messzemenően „be­tartva" — mentelmi jogukat felfüggesztették. Ha kutatjuk annak az okát, hogy a kisgazdapárt miért bu­kott meg és miért olvadt le ilyen kis létszámra, úgy tárgyila­gosan el kell ismernünk: a szavazók, az ország lakossága nem volt megelégedve a kisgazdapárt magatartásával és vezetésével. A párt, hatalmas tömegei ellenére is, gyengének bizonyult a baloldali pártokkal szemben. Erről sokat lehetett volna vitat­kozni akkor is, lehetne most is, hiszen végeredményben a kis­gazdapárt vezetősége két-három éven belül - szinte kivétel nél­kül—a kommunista párt tagja lett, és magas funkciókat töl­tött be. A kisgazdapárt nem tudta megfelelően védeni a vezetőit, így az egyszerű tagokat sem. A tömeg elfordult tehát, és azt gondolta, ha az új pártokra szavaz, akkor azok a képviselők valóban képviselni fogják az elképzeléseiket. Rövid idő múlva aztán újra csalódtak, mert egyetlen párt sem maradt meg ezek közül. E választás előtt a szavazók névjegyzékéből engem, mint polgármestert törölt a kommunista párt és csak írásbeli tilta­kozásomra vettek vissza a listára. Az első képviselő-testület első gyűlését 1945 augusztusában tartotta. Ez a közgyűlés erősítette meg állásában dr. Hajdú György polgármestert. De ez már nem volt választás. A képviselő-testü­let tagjait az egyes pártok saját hatáskörükben küldték be a képviselő-testületbe. így a kisgazdapárt a 19 tag közé jelölte Dr. Drahos János érseki helynököt is. Dr. Drahos János felvidéki szlovák paraszt származású volt; több évtizedet töltött el Esz­tergomban, ahol tisztelték, szerették. Mindenkivel közvetlen, kedves volt, magas egyházi rangját senkivel sem éreztette. Szo­ciális érzésű ember, olyan, aki a város életében aktív szerepet vállalt; az egykori közgyűlési jegyzőkönyvek megőrizték hasz­61

Next

/
Thumbnails
Contents