Bády István: A Bazilika árnyékában

Dr. Serédi Jusztinián

I Mozgalmas, nehéz évek után következett el Esztergom legnehezebb időszaka 1944 év utolsó, 1945 év első hónapjai. A város öt hónapig frontváros volt — háromszor cserélt gazdát. Súlyos veszteségeink voltak emberben, értékben egyaránt. Ehhez hozzájárultak még a városfoglalók súlyos, nem egy esetben teljesíthetetlen követelései is. A németek 1945 január 2-án vonultak be másodszor Esztergomba és tartották magukat 1945. március 21-ig. Legsúlyosabb követelésük a város kiürésítése volt. Esztergom a front alatt a menekültek városa lett. Több ezer ember húzódott meg itt, akik innen már nem akartak tovább, Nyugat felé menekülni. A német városparancsnok, von Bose, ilyen jellegű határozott utasításával elsősorban Serédi hercegprímás szállt szembe. Ebben az ellenállásban bátor társai is voltak: Dr. Etter Jenő polgármester, Dr. Eggenhoffer Béla kórházigazgató, Dr. Rajner János, a kórházigazgató helyettese, aki egyben Serédi háziorvosa volt. A hónapokig tartó ostrom, a rendkívüli helyzet, a súlyos cukorbeteg Serédi prímás egészségét teljesen felőrölték és végül 1945 március 29-én bekövetkezett a hirtelen, lialál, amely sok mende-mondára adott okot, teljesen alaptalanul. A rombadőlt, elpusztult Esztergom a Főszékesegyház altemplomában temette el nagy halottját. 47