Bády István: A Bazilika árnyékában

Dr. Serédi Jusztinián

I XXXIV. Eucharisztikus Világkongresszus évét. E világkongresszusnak Budapesten történő rendezése kétségtelen elismerést jelentett XI. Pius pápa részéről Serédi hercegprímásnak és egyben az egész magyar nemzetnek. Ezek az egyházi — és részben világi — megmozdulások, emlékezések az egész keresztény világ figyelmét és rokonszenvét fordították a sokat szenvedett, de kevéssé ismert magyarság felé. Serédi életében az utolsó nagyobb egyházi megmozdulás az 1943 január második felében megrendezett ünnepi hét volt, IV. Béla árpádházi királyunk leányának — a fiatalon elhunyt Boldog Margitnak szentté avatása alkalmából. Az egész magyarság 700 éves vágya vált valóra. Serédi közéleti szereplésével kapcsolatban: igaz, mint a városi képviselő testületnek a tagja, az ünnepi közgyűléseken megjelent, de felszólalásáról nem igen beszélhetünk. A hivatalos város és a Primácia között az ügyintézézés mindenkor szívélyes és ellentétmentes volt. A harmincas évek elején hazánkban is sajnos megindult a családok bomlási folyamata, rohamosan emelkedett a válások száma. Ennek megakadályozása, csökkentése érdekében Serédi a polgári házassági törvény módosítására nyújtott be javaslatot. A javaslat több módosítás után sem került az országgyűlés elé. Megjelent a háború fenyegető réme: Gömbös Gyula miniszterelnök — aki állítólag az Olasz-Német tengely létrejöttének kezdeményezője volt — Magyarországot is a tengelyhatalmak mellé akarta állítani. Serédi ez ellen mind Horthynál, mind pedig a kormánynál igen élesen tiltakozott, rámutatván, hogy ezáltal hazánk, népünk pusztulására ítéltetik. Belpolitikánkban a legsúlyosabb, a legembertelenebb kérdés az 1938-tól majdnem évenként megjelenő zsidó törvények meghozatala és végrehajtása volt. Azonban nem igaz, hogy Serédi nem állt feladata magaslatán, nem védte meg a pusztulásra ítélt zsidókat! A valóság az, hogy Serédi minden zsidó-törvénnyel szembeszállt, s ha teljesen nem is, de enyhítéseket, felmentéseket sikerült elérnie. Az Egyház és annak tagjai sok zsidó testvérünket támogatták, rejtették és megmentették. A bencés rend pannonhalmi főapátságában — történelmi tény — kb. 1000 embert rejtegettek és mentettek meg. A prímási körlevelek - amelyeket a plébániák 45