Bády István: A Bazilika árnyékában

A két háború között

I das gazdák, alig néhány parasztnak volt 20-30 holdnyi földje, a törpebirtokosok száma viszont felülmúlta a 80 százalékot is. A városban igen sok volt a közalkalmazott, akiknek az át­lagjövedelme 120—150 pengő között mozgott. Mégis, ha a vá­rosban „urakról" beszéltek, akkor ezek alatt elsősorban a köz­alkalmazottakat értették, főleg azt a városházi tisztviselőt, aki­nek a nadrágja a legfoltosabb volt. Az óriási területi — népi veszteséget nem pótolta, csak mér­sékelte, hogy a megmaradt két félvármegyének Esztergom lett a székhelye. (Komárom városának nagyobbik fele ugyanis odaát maradt.) Esztergom továbbra is élte a maga szürke, hétköznapi életét; a 30-as években az idegenforgalom megindulása, hatalmas történelmi múltjának újbóli értékelése kissé talán megszépítette a sötét jelent — amelyet a politikai küzdelmek sokszor még fe­ketébbé tettek —, de ettől még nem lett több, nagyobb szelet kenyér! Igaz, akkor is voltak olyan személyek, akik a politikai hatalom árnyékában, annak támogatásával, uralkodni szerettek volna, azonban a sok hibájuk mellett alkottak is, amit még ma is láthatunk és élvezhetünk, például az egész város vízvezetéki rendszerét, amelyet 1926-ban az amerikai Speyer kölcsönből építették ki. A Katolikus Legényegylet székháza — a mai mű­velődési központ —, a villamosság korszerűsítése, a Hungária Villamossági Rt. létrehozása, az új bérházak építése szintén ezekre a keserves évek datálhatok. Ezidőtájt Esztergom egyik teljhatalmú politikusa volt Mátéffy Viktor belvárosi plébános, a városi kép­viselőtestület tagja, országgyűlési képviselő. Mátéffy egy rendkívül erős, akarnok természetű ember volt, aki sok jót is tett a város­nak, de sokszor rosszat is. Mindenbe belevágott, belekezdett, pl. hitelbankot létesített a káptalan pénzéből. Persze megbu­kott, és elúszott a káptalan pénze is. Az 1930-as években Esztergomban tanított Vécs Ottó, aki egyben újságíró is volt. Egy kis könyvet adott ki annakidején „Esztergom tragédiája" címmel. Ez a könyv hű képét mutatja egy kis vidéki váró* életének, beleértve a közigazgatását is. A szer­ző több személyt is támadott, de legjobban Mátéffy Viktort. Ami a városban rossz volt, azt csak neki tulajdonította. Csak egyetlen emberről írt jót és nemeset: Dr. Gróh Józsefről, a hely­beli Iparbank igazgatójáról, a neves ügyvédről. Gróh szimpati­33 *

Next

/
Thumbnails
Contents