Bády István: A Bazilika árnyékában

Álláskeresés — háborús évek

I Hivatalának volt a vezetője — jól ismertem, hiszen mint esztergomi tanácsnok, hozzám tartozott az idegenforgalom is. Fölkerestem, kértem az ő közbenjárását, hogy továbbra is Esztergomban maradhassak, továbbra is tanácsnoknak, és ő segített. Így nem lettem főjegyő, de legalább a háború legvégén nem kellett elhagynom a szülővárosomat és két kis gyermekemet. Tanácsnoki feladataimat a háború utolsó hónapjaiban igen megterhelték a menekült tisztviselők, akiknek én lettem a „főnöke." Ök Erdélyből és az Alföldről menekültek nyugat felé, az utolsó állomásnak tekintették ezek a földönfutó munkatársak Esztergomot. Létszámuk megközelítette a hét-nyolcszázat, munkát nem tudtunk biztosítani mindannyiuknak, habár mind szerettek volna dolgozni is, nemcsak a pénzt felvenni. Ügy emlékszem, néhány menekült polgármester is körmölt, dolgozott a városházán, így a mezőtúri, a szarvasi, a kisújszállási, a csongrádi, a jászberényi. Az idemenekült tisztviselőket a nyilasok és a németek állandóan zaklatták, akik minden áron a város kiürítését és első sorban a menekültek nyugatra történő kitelepítését szorgalmazták. Ahogy közeledett a háború vége, a szó-szoros értelemben úgy kellett rejtegetni őket, mint ahogy korábban a zsidókat rejtegettük, ameddig csak lehetett. A menekültek a jegyrendszerrel biztosított élelmet megkapták, a fizetésüket szintén. Esztergom felduzzasztott város lett, szinte minden családnak volt egy-egy menekültje. A keleti országrészekből idemenekült városi vezetők elhozták magukkal településük legfontosabb iratait is, sőt a város pénzét, amelyet természetesen Esztergomban letétbe helyeztek. A hírek szerint azonban, amikor később visszatértek székhelyükre, tettükre válaszként szigorú megtorlások, börtönbüntetések következtek. Esztergom helyzetének megítéléséhez hozzá tartozik még ama tény is, hogy ide kétszer jöttek be az orosz csapatok. Először 1944. karácsony másnapján, december 26-án. Január 6-ig, vízkeresztig voltak itt, amikor is visszajöttek a német csapatok. Az elkövetkezett három hónap volt a városra nézve a legborzasztóbb. Ez volt a kálvária^járásunk. A város fekvéséből adódóan is: a Búbánat-völgy Esztergom felé eső része a németek kezében, a völgy másik fele, a maróti hegyek, orosz kézen volt. Itt, szem27