Bády István: A Bazilika árnyékában

Álláskeresés — háborús évek

ÁLLASKERESÉS - HÁBORÜS ÉVEK f Utolsó éves jogász voltam amikor besoroztattam magam katonának, hogy így, mint besorozott katona, az utolsó féléves kedvezményt megkaphassam. A diploma megszerzése után, a következő ősszel kívántam bevonulni tényleges szolgálatra. Előtte valamiféle állást kellett volna szereznem, már az illendőség kedvéért is, nehogy a katonakönyvembe bekerüljön a nem éppen hízelgő bejegyzés: „foglalkozás nélküli". Az elhelyezkedést és további sorsom alakítását az is sürgette, hogy már harmadik éve udvaroltam leendő feleségemnek, aki a helybeli kántor-tanítónak volt a leánya, együtt gyermekeskedtünk; igen nagyszerű leány, kiváló sportoló: úszott, tornászott, korcsolyázott és, mind emelett, tehetséges képzőművész is volt. Meglehetős szegénységben nevelkedtek sógorommal együtt, mert a kántortanítói fizetés ráment a családi ház építésére. Azonban az oly annyira vágyott „családi házba" soha nem költöztek be, mert apjuk halála miatt el kellett adniuk. Az akkori „bekerülési összeg" feléért kaptak rá vevőt. A katonai kedvezményt beszámítva, 1935-ben ledoktoráltam azzal, hogy még ez év októberében bevonulok. Munkahelyem nem volt, igyekeztem tehát valami „címet" szerezni, amelyet majd bejegyezhetnek a katona könyvembe. Elmentem hát a városházára és felkerestem az ottani közigazgatási tanácsnokot, Dr. Sánta Józsefet. Őszintén megmondtam neki, hogy csak egy hónapi alkalmazást kérek, díjtalanul, a katonai bejegyzés miatt. A tanácsnok elzárkózott, hiába volt minden érvelés. Elkeseredve jöttem ki tőle. Alig hogy kiértem a Széchenyi-térre, egy öreg cserkész barátommal találkoztam, aki valamikor osztálytársa volt a tanácsnoknak: Világhy Istvánnak hívták. Kérdésére, hogy mi bánt, elmondtam: még ingyenes gyakornoknak sem kellek! Pista bátyám velem együtt vissza jött Sántához és meglehetős k&mény szavakkal kérdőre vonta: hogyan tagadhatja meg egy kezdő embernek azt a kérését, hogy egy hónapig ingyen dolgozhasson?! Világhy határozott ember volt, dorogi bányatisztviselő. Sánta meghátrált előtte; felvett „ingyenes" számvevőségi gyakornoknak! Így kezdtem el — 1935. 22