Bády István: A Bazilika árnyékában

1956

I körös-körül 400 orosz katona nyugodott, akik az esztergomi harcokban estek el. Ezeket ideiglenesen temették el, a sírokra deszkából készült és pirosra festett kis oszlopok voltak felállítva. Csak a tisztek nevei voltak felsorolva külön sírban. A többiek közös sírban feküdtek. (A kérdés megértéséhez hozzátartozik, hogy időközben megjelent a magyar belügyminiszter rendelete is, amely elrendelte a lakott területen eltemetett halottaknak a kihantolását és a más helyen történő újbóli eltemetést.) Hosszas, többszöri tárgyalás után létrejött a megállapodás a szovjet város parancsnoksággal. Ennek alapján, 1946. december végével kezdődően, a kemény hideg beálltával megkezdődött az orosz katonák kihantolása, új sírokba való helyezése, a sírok elkészítése és középütt az emlékoszlop felállítása. A városparancsnokságon egy idősebb hölgy volt a tolmács, akiben én nem bíztam meg, mivel többször észrevettem, hogy nem azt fordítja, amit én mondtam. így mindig magammal vittem Cseicsner Rezső városi tisztviselőt is, aki igen talpraesett, sokoldalú ember volt és szlovák anyanyelve révén perfekt tudott tolmácsolni. A baj csak az volt, hogy a szovjet tisztek Cseicsnert kiválóan ismerték, és benne ők nem bíztak meg. Egy alkalommal, amikor szintén beléptünk a városparancsnokság épületébe, az ott lévő kapuőr fegyverét lekapva közölte Cseicsnerrel, az épületbe, ez felsőbb parancs, nem léphet be. Hiába próbált Cseicsner alkudozni, az őr közölte, ha ő beengedi, ő is az életével játszik. Persze ez túlzás volt. Közben az ügyeletes tiszt is lejött, akivel közöltem, hogy Cseicsner nélkül nem jelenek meg a parancsnokságon. így kénytelen kelletlen beengedték, de a városparancsnok nyomatékosan figyelmeztette Cseicsnert, hogy csak azt fordítsa le, amit a polgármester mond, ne keressen egyéni utakat. Általánosságban megjegyezhetem, hogy a napi problémákat megoldottuk, komolyabb nézeteltérésre nem került sor. A városban lévő másik parancsnokság a Szövetséges Ellenőrző Bizottság volt, a SZEB, amely a nagyhatalmakat képviselte. Az első SZEB-parancsnok, egy alezredes, a polgármesteri lakást, ill. annak egész épületét vette birtokba. Alig néhány hetes polgármester voltam, amikor hivatott. Kinézése, megjelenése igen barátságtalan volt és tolmács révén igen keményen beszélt velem. Közölte, jelentették neki, hogy én tegnap, azaz 129