Bády István: A Bazilika árnyékában
1956
fegyverek beszolgáltatása is. Még valamit ezekhez a napokhoz: október 29-én a déli órákban, Mundi Józsefné közvetett üzenete jutott el hozzám, miszerint gépelt negyedíves papírok vannak kiragasztva az utcákon, különböző helyeken és tárgyakon^ A gépelt röpcédulán — ha jól emlékszem — nyolc kommunista párttag neve szerepelt, akik hazaárulóknak voltak feltüntetve. Ez volt az úgynevezett halál lista, amelyre később, a forradalmi események után, többen is szerettek volna „feliratkozni". A lakásom előtti villanyoszlopra is valaki felragasztott egy ilyen röpcédulát. Ezt Mundi Józsefné — mivel én akkor nem tartózkodtam otthon — a 9 éves leányommal közölte. A gyermek pedig rögtön érkeztemkor elmondta nekem. Azonnal leszedtem a villanyoszlopról, s délután a Nemzeti Tanács ülésére bevittem, ott a napirendi pontok előtt felolvastam. A Nemzeti Tanács tagjai egyhangúan kijelentették: az ilyen röpcédulákkal, azok tartalmával nem azonosítják magukat, azt messzemenően elítélik. Határozatba foglaltuk: azok, akik ezt elkövették, feleljenek érte! A Nemzeti Tanács elrendelte állásfoglalásunknak a lakosság körében való ismertetését is azzal, hogy a mintegy 50 helyen lévő felragasztott röpcédulákat bárki letépheti és megsemmisítheti. Természetesen, ez elsősorban a tanács tagjaira volt kötelező. A tanács egyik legöregebb tagja — mint kiderült — látta és ismerte is azt a személyt, aki a ragasztást végezte; feltételezhető, hogy ő volt annak a szerkesztője is. Bár ezt én is megtudtam, de soha napvilágra nem hoztuk a nevét, annál is inkább, mivel az illető akkor is, és utána is párttag volt, maradt . . . A halottakkal kapcsolatban: vasá rnap, 28-á n, az esti órákban megjelent a Nemzeti Tanácsnál az egyik esztergomi halottnak az édesapja, Neuhauser Kálmán, a hercegprímási gépkocsi vezetője és közölte, hogy a pénteken agyonlőtt 24 éves leányának a holttestét a hadosztályparancsnokság nem adja ki. A már működő Nemzeti Tanács két tagot jelölt ki, menjen el a j)arancsnokságra a halottak kiadása ügyében s közölje, hogy ez a NemzetPTanácsnak a határozata. A két tanácstag felkereste az itt lévő parancsnokot, illetve parancsnokhelyettest — hiszen Mecsén már nem jött vissza -, aki a Nemzeti Tanács felszólításának eleget is tett. A halottakat azután minden család külön-külön temette el. 119.
