Bády István: A Bazilika árnyékában

Találkozásaim

I megtisztelt embere volt. Zolnayt személyesen csak később ismertem meg, halála előtt mintegy 3—3 esztendővel. Minden esetre, mind a ketten tudtunk egymásról. Zolnay múzeumigazgató volt, de mellette igen termékeny művészettörténész is. Városunk igen sokat köszönhet neki, különösen a magyar középkor esztergomi vonatkozásainak megírásában. Utolsó könyve, amely halála után jelent meg a Tények és Tanúk sorozatban, Esztergommal is több helyen foglalkozik. E könyvében, a saját mozgalmas életének a megírásával párhuzamosan, futtatja az ország eseményeit, elsősorban azokat, amelyeket ő átélt, különösképpen Budapest háborús éveit. 1956-ban Esztergomban tartózkodott, kényszerből, járóképtelen volt, és így az eseményeket Esztergomban is átélte. Leghatalmasabb műve, A középkori Buda nevét országosan híressé tette. A vele történt megismerkedésem a következő volt: Esztergomról készített egy színes kis prospektust, nemcsak képpel, hanem megfelelő szöveggel is ellátva, kitérve Esztergom múltjára és művészeti értékeire. Ezt a kis könyvet kaptam meg tőle dedikálva és ettől kezdve kerültem vele közelebbi kapcsolatba. Zolnay alapos művészeti tudásával és közvetlenségével megfelelően tudott alkalmazkodni azokhoz a körökhöz, amelyek Esztergom kulturális életét irányították. Zolnay hatalmas irodalmi tevékenységet fejtett ki, bár hosszú éveken keresztül mellőzték, míg végül a halála előtti egy-két esztendőben méltó elismerést kapott. A sok munkában elfáradt szíve alig 70 éves korában felmondta a szolgálatot. 113