Bády István: A Bazilika árnyékában

Találkozásaim

I találkozásaim Ortutay Gyula Az 1948-as esztendő nemcsak a szabadságharc 100 éves centenáriumának éve volt, amely békességben és ünneplésben zajlott le, hanem a háború utáni Magyarország egyik legnehezebb és legmozgalmasabb éve is. Igen erősen kiéleződtek az állam és az egyház ellentétei, amihez — többek véleménye szerint — az is hozzájárult, hogy az állam élén akkor Rákosi Mátyás, az egyház élén pedig Mindszenty József bíboros állt. Már az év első felében megindult az egyházi iskolák államosításáért folyó „küzdelem". Az állam részéről ezt Ortutay Gyula kultuszminiszter irányította. Érthető, hogy Esztergomban is igen viharos volt a hangulat, talán — mondhatjuk — viharosabb is mint máshol az országban. Ilyen légkörben jött Esztergomba Ortutay miniszter Katona Jenő újságíró, országgyűlési képviselő barátjával együtt, mint a kisgazdapárt tagjai, előadást tartani. Az előadás a belvárosi katolikus olvasókörben volt, amelyet népi nyelven „ökörkörnek" neveztek. A gyűlésnek már majdnem vége volt, amikor közbekiáltásokra szóba került az egyházi iskolák államosítása is. Ortutay beszéde hangzavarba fulladt, magyarázkodásra már nem volt sem lehetősége, sem módja. A tömeg kivonult a nagyteremből. A külső bejáratnál vártam Ortutayt és Katona Jenőt; utóbbit már korábbról ismertem, egyetemista koromból, amikor még a Korunk Szava szerkesztője volt. Mi, egyetemisták segítettünk neki az expediálásban 1—2 pengőért. A várakozás közben, kinn az utcán szót ejtettünk az álla* mosításról. Mondom a miniszternek: látja a forró hangulatot, tehát nem volna-e okosabb és célszerűbb egy kis időre félretenni a kérdést, addig.amíg a kedélyek lecsillapodnak és az emberek megnyugszanak? Ortutay azt válaszolta: ezt a kérdést, vagy ajánlatot egy cukrászmester megteheti, de egy polgármester nem! Hivatkoztam a korábban épp általa fitogtatott katolikus lelkiismeretére is. A gyűlés után úgy 10-15-en az akkor még Lőrincz utcának nevezett (frontharcos) vendéglőbe mentünk ebédelni. Ebéd 109