Hídlap, 2011 (9. évfolyam, 1–35. szám)
2011-07-04 / 21. szám
KULTÚRA HELYI HISTÓRIA Esztergom felfedezése, avagy a hely története Pató Pál úr legendája Van-e kedélyesebb, szívet melengetőbb történet Pató Pál históriájánál? Aki Esztergom, Párkány környékén él, annak bizonyára nincs - lehet a válasz - de az is bizonyos, hogy a magyar költészet eme virága, vagyis Petőfi Sándor Pató Pál úr című verse, egy egész nép előtt tette a ráérős magyar szegény uraságok jelképévé a felvidéki magyar jegyző figuráját. Helytörténeti rovatunkban most az ő legendájának eredünk nyomába, cikkünk írásának alapját a Bőszéné Szatmári-Nagy Anikó, Gergely Endre, Peragovics Ferenc szerzőhármas „Múltunk határok nélkül” című kötetében lévő fejezet adta. „Közbevágott Pató Pál úr: Ej, ráérünk arra még!” Ugye ismerősek ezek a sorok? Ritka szép pillanata volt ez a magyar nyelvnek, irodalomnak, midőn Petőfi Sándor megalkotta (vagy megörökítette) a felvidéki magyar úr eme szólását, mely ugyan homlokegyenest ellentmond az „Amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra!” mondásnak, mégis hasonlóan elterjedt, mint emez. Sokan úgy gondolhatják, hogy a versbéli alak csak a költő fantáziájának szüleménye, akárcsak a vele mara- diságban és hóbortos semmittevésben kissé hasonló Cérvantes-féle Don Quijote, áz ódon lovag. Pedig nem így van, Pató Pál úr igenis létezett! Irodalomtörténeti érdekesség, hogy Petőfi Sándor járt Esztergomban és környékén, mégpedig többször is, egy alkalommal Jókai Mórral együtt jött ide Várady Antal lakodalmára. Valószínű, hogy itt hallhatta az e környéken elhíre- sült felvidéki kisnemes tréfás történeteit. A Várady-lakodalom után egy évvel Petőfi elkészítette a verset Pató Pálról. Mielőtt a lírát magát elolvasnánk, nézzük meg, mit nyomoztak ki a történészek a nevezett személyről. „S bár ma már szobra ott áll, Pató Pál nem Szőgyénben született, hanem a közeli Muzslán 1793-ban, ahol igen sok Pathó élt. Valószínű, hogy birtoka már biztosította megélhetését, ezért közéleti pályán próbált érvényesülni a történet hőse, Pató Pál. 1829-től jegyző lett Szőgyénben. A plébánia anyakönyve szerint 50 éves korában házasodott, a németszőgyéni nemes Wargháék lányát, Örzsébetet vette el. Öt gyerekük született. Pathó Pál a nemzetőrség helyi szervezetében aktívan részt vett. Ehhez képest meglepő, hogy a szabadságharc leverése után alig két hónappal levélben fordult a királyi biztoshoz tiszteletbeli szolgabírói fizetésének elmaradása miatt. Hosszan ecsetelte, mint hurcolták meg a magyar katonatisztek, amiért a király kormánya alatt hivatalnokoskodott. Ez az epizód is „patópálosan” végződött, mert elmaradt járandóságáért is hajdúját küldte, akinek viszont nyugta ellenében nem volt szokás pénzt adni. így a királyi biztos végül nem fizette ki a parlagi gondolkodású magyar nemesség szimbólumává emelt szőgyéni táblabíró urat”. Ez utóbbi jelző - a parlagi gondolkodás - az utókor számára mégis kedveké tette a szőgyéni kisnemest, s ma már a lustács- ka, a dolgokat szívesen halogató emberek egyfajta mentsváraként emlegeti Patót. A huszadik század második felében egyre többet szívesen emlegetett karakter végül győzedelmeskedett, s stílszerűen szellemisége népszerűségéhez, elismerése után jóval később, 1999-ben kapott szobrot egykori lakhelye, Szőgyén központjában. Az alkotást Nagy János szobrászművész készítette. A felvidéki kisnemes filozófiájának népszerűségére jellemző, hogy azt alapul véve Pató Pál Párt néven ugyancsak Pathó Pál szobra Szőgyénben 1999-ben megalakult egy társaság, akik a P.P.P. rövidítésben a „politikai paródia párt” szöveget is értik. De ez egy másik történet. Petőfi Sándor: Pató Pál úr Mint elátkozott királyfi Túl az Óperencián, Él magában falujában Pató Pál úr mogorván. Be más lenne itt az élet, Ha egy ifjú feleség... Közbevágott Pató Pál úr: „Ej, ráérünk arra még!” Roskadófélben van a ház, Hámlik le a vakolat, S a szél egy darab födéllel Már tudj’ isten hol szalad; Javítsuk ki, mert maholnap Pallásról néz be az ég... Közbevágott Pató Pál úr: „Ej, ráérünk arra még!” Puszta a kert, e helyett a Szántóföld szépen virít, Termi bőven a pipacsnak Mindenféle nemeit. Mit henyél az a sok béres? Mit henyélnek az ekék?... Közbevágott Pató Pál úr: „Ej, ráérünk arra még!” Hát a mente, hát a nadrág, Úgy megritkult, olyan ó, Hogy szúnyoghálónak is már Csak szükségből volna jó; Híni kell csak a szabót, a Posztó meg van véve rég... Közbevágott Pató Pál úr: „Ej, ráérünk arra még!” Életét így tengi által; Bár apái nékie Mindent oly bőven hagyának, Soha sincsen semmije. De ez nem az ő hibája; Ő magyarnak születők, S hazájában ősi jelszó: „Ej, ráérünk arra még!” (Pest, 1847■ november) IX ÉVFOLYAM / 27. SZÁM / 2011. JÚNIUS 4. > hidlap.net 2
