Hídlap, 2011 (9. évfolyam, 1–35. szám)
2011-07-04 / 21. szám
KÖZÖSSÉG Mindannyiukat eltöltötte a Szentlélek Pünkösd a görög pentekosztész szóból ered, ami magyarul annyit jelent: ötvenedik. Ötvenedik nap, húsvét után, amely idén június 13-ára esik. Ez a nap Mózes törvénye szerint is ünnep volt: az új termés első zsengéjéből a húsvét utáni ötvenedik napon kellett az Isten oltárára áldozatot vinni. A Szentlélek eljöveteléről szóló ünnepen az Esztergomban is számos alkalommal szolgáló Véghelyi Antal lelkész, a Magyarországi Evangélikus Egyház teológiai referensének pünkösdi prédikációjából szemelvényezünk. A Biblia Apostolok cselekedetei című könyvében ezt olvashatjuk a 2. fejezetben: „Amikor elérkezett pünkösd napja, ugyanazon a helyen mindnyájan együtt voltak. Egyszerre olyan zúgás támadt az égből, mintha csak heves szélvész közeledett volna, és egészen betöltötte a házat, ahol ültek. Majd lángnyelvek jelentek meg nekik szétoszolva, és leereszkedtek mindegyikükre. Mindannyiukat eltöltötte a Szentlélek, és különböző nyelveken kezdtek beszélni, úgy, ahogy a Lélek szólásra indította őket.” Ötven nappal húsvét után Krisztus nagypénteki kereszthalálának is beérett az első termése; három ezer ember tért meg Jeruzsálemben Péter apostol pünkösdi prédikációja nyomán. A nagypénteken „földbe hullott gabonaszem” - a sírba szállt Krisztus - harmadnapra új életre támadt, majd újabb öt ven nap elmúltával bizonyosságát adta, hogy halála nem volt értelmetlen és hiábavaló: halála gyümölcseként a pünkösdi Lélek erejével háromezer ember született újjá a halál és a kárhozat fiából Isten áldott gyermekévé, az üdvösség örökösévé. A húsvét utáni ötvenedik napon a kiszáradt fából ácsolt golgotái kereszt a kiáradó Szentlélek által az új élet, az örök élet gazdagon termő fájává lett. Húsvét után negyvenkilenc nappal Jézus minden ellensége kényelmesen hátradőlhetett székében, elégedetten nyugtázva, hogy a Jézus ügyet immár végérvényesen sikerült ad acta tenniük. És akkor mi történik a húsvét utáni ötvenedik napon? Jézus ellenségei azt hallják, hogy már megint a Názáreti nevétől hangos egész Jeruzsálem. Akármerre mennek, megint mindenki a Názáreti Jézusról beszél. Mindenki ellenállhatatlan kényszert érez, hogy állást foglaljon a Názáreti ügyében: vagy mellette, vagy ellene. De senki sem tud közömbös maradni. Háromezren nyomban meg is keresztesednek a nevére. És az addig bezárkózott, sőt vidékre menekült apostolok, Péterrel az élen, ott állnak a város utcáin és terein, és minden félelem nélkül, fennhangon hirdetik, hogy a Názáreti Jézust - akit ők megfeszítettek - az Isten Úrrá és Krisztussá tette. És lassan kénytelenek tudomásul venni, hogy a Jézus ügy még koránt sincs ad acta téve, a Názáreti mozgalma egyáltalán nincs eltemetve, sőt most kezd csak igazán kibontakozni. Ők nem tudták mindezt mire vélni - mi tudjuk, hogy ez a Szentlélek műve! Mert a Szentlélekkel betelt apostolok nem a Szentlélekről kezdtek beszélni - róla egy szót se szóltak - hanem Jézusról hirdették meggyőző erővel, hogy ő a Krisztus, ő a Messiás, ő az, akinek a nevében zsidó és pogány bűnbocsánatot és üdvösséget nyer, ha hisz őbenne. A Szentlélek Krisztus ellenállhatatlan erejű tanúja a földön, aki Krisztust prédikálja és prédikáltatja mindazokkal, akiket betölt. És amikor az apostolok megmondják nekik, hogy tartsanak bűnbánatot, térjenek meg, szakítsanak régi életmódjukkal, annak a bűnös nemzedéknek az életmódjával, amelynek tagjai, akkor nem állnak le vitatkozni, hogy ezt nem lehet, így ebben a világban nem lehet élni, hanem elhatározzák, hogy megteszik mindazt, amit az apostolok mondanak. Háromezren keresztelkednek meg Jézus nevére, kifejezve ezzel, hogy meghaltak az őket körülvevő világ számára, meghaltak az elfajult nemzedékük életmódjának, és már csak Krisztusnak élnek, aki meghalt, mert bűneikkel megfeszítették, de föltámadt, és bűnbocsánatot hirdet mindazoknak, akik hallgatnak rá, akik követik őt, akik hisznek benne. Mindez a Szentlélek műve, egyedül a Szentiéleké! Nem Péter ékesszólása vitte ezt végbe, hanem az Isten kiáradó Lelke. És ne tévesszük el: a Szentlélek műve az, hogy háromezer ember az apostoli szót hallva egyszerre csak bűnösnek érzi magát Jézus keresztre feszítésében, és megtér. Ez a mű! A többi, a nyelveken szólás, a gyógyulások és minden más csak a mű kísérő- jelenségei. Ne engedjük megtéveszteni magunkat azoktól, akik csak a kísérőjelenségeit mondják a műnek, és hiányukban a művet magát is megkérdőjelezik. A Szentlélek munkájának vagy vannak csodás kísérőjelenségei, vagy nincsenek: ez egy dolog. Nem mondhatjuk, hogy csodás kísérő jelek csak régen voltak, és ma nincsenek, de a kísérő jelek meglétét akkor sem tehetjük a Szentlélek művének kritériumává. Ha a Szentlélekjelenlétéről és munkájáról akarunk meggyőződni akár az egyházban, akár a gyülekezetünkben, akár a magunk életében, akkor ne a kísérőjelenségekre kérdezzünk rá, hanem magára a műre. Ha mindig Krisztusnak mondunk igent, hogy szabadok lehessünk a világ értékrendjétől és reflexeitől, akkor - minden kísérőjeltől függetlenül - bizonyosak lehetünk benne, hogy a Szentlélek uralma és irányítása alatt áll az életünk, és nem a világ lelke lakik már bennünk. /X. ÉVFOLYAM / 21. SZÁM / 2011. JÚNIUS 4. > hidlap.net 17
